Én, a KERESZTAPA xD

Nos igen, ennek is elérkezett az ideje. Az amúgy is népes családunk újabb poronttyal bővül bátyókám jóvoltából. Ki nem találjátok milyen kitüntetésben lesz részem emiatt! Igen,igen! Én leszek a lurkó keresztapja. A gyerkőc egyelőre vár még a megszületéssel, jól érzi még magát odabent. Várhatóan majd csak új évben jön világra.

Ezzel együtt immáron 6szoros nagybácsivá lépek elő és megkapom a keresztapa megszólítást is. xD

Ez most egy rövid, ugyanakkor magas örömindexű post. Tessék örülni!

New post: Életjel, szófosás

Elég régen nem írtam már bejegyzést, egyrészt lustaságomból fakadóan, másrészt pedig a szabadidővel is hadilábon állok. Node most itt egy új post életjelként:

Egyetem:

Közeledik a félév vége, egyre jobban szorul a nyakam körül az a bizonyos hurok, ami arra sarkall, hogy elkezdjek tanulni. Eddig minden a legnagyobb rendben halad, minden lényeges tárgyból elértem már a vizsgára bocsátáshoz szükséges minimális pontot, sőt van amiből ennél jóval többet. Lássuk ezt egy kicsit számosítva:

Tárgy neve	Megszerezhető pontok száma	Megszerzett pontok száma
Diszkrét Matematika	35	33
Kalkulus	21	10
Programozás Alapjai	30	27
Számítógép Architektúrák	10	5
Szervezeti viselkedések	0	0
Környezetvédelem és minőségügyi…	0	0

A számokból máris kiderül, hogy hazudtam, hiszen Architektúrákból 10-et kell minimálisan elérni, szóval abból még van izgulni-való. De a többiből egészen jól teljesítettem eddig, legalábbis magamhoz képest. A két alsó tantárgyból nincsenek dogák, majd a félévi megmérettetés dönt el mindent. De ezeknek a tárgyaknak eléggé alacsony a prioritása nálam, így még egyetlen előadáson sem voltam még. Ami azt illeti a többi tárgyból sem voltam még 2nél több előadáson, inkább csak a gyakorlati órákat látogatom, ott legalább érdemben haladunk az anyaggal. Mostanra az elejében még olyan furcsa új arcok sorstársakká, a félelmetesen távolinak tűnő előadók/gyakorlatvezetők pedig megszokottá váltak. Bár a félévi vizsga nem lesz egyszerű, tekintve, hogy “csak” elmélet lesz, amiben én, mondjuk úgy nem jeleskedem, mégis teljes nyugalom honol a lelkemben. Valahogyan befészkelte magát a gondolat, hogy ez már nem kötelező. Ha nem sikerül, hát sem sikerül. Egy biztos, ennél több energiát (heti 4-5 óra) nem vagyok hajlandó befektetni, csak akkor, ha programozásról van szó. Akkor akár több teljes napot is képes vagyok megszállottam feláldozni a tantárgy oltárán. Végtére is a programozás miatt mentem egyetemre.

Természetesen nem minden fenékig tejfel, a szoctám-igénylésemet sokadjára ugyan, de elfogadták, bár ennek ellenére sem kapok egy árva megveszekedett garast se. Nem vagyok elég csóró vagy nem tudom. A vicces az egészben, hogy sokan – köztük én is – látják a “kiskapukat” a rendszerben, össze tudnám hozni, hogy megkapjam a maximális szoctámot (24.000 Ft/hó). A különbség az emberek között csupán annyi, hogy van aki kihasználja a kiskapukat, van aki nem. Én már csak ilyen jótét-lélek vagyok, maradok becsületes csóró. xD

Jelenleg a legnagyobb kihívást a 2. programozás ZH-ra való felkészülés okozza, mert az előző ZH-tól eltérően ennél megkaptuk a lehetséges ZH feladatokat. Igen-igen, megkaptuk! 10 feladat, melyből majd a vizsgán egyet kisorsolnak. Laza 1 hét és megannyi kíméletlen billentyűverés után elkészültem a 10ből 7 feladattal, bármelyiket is kapom a vizsgán meg tudom csinálni. De a maradék 3al nem boldogultam, így felajánlottam a köz javára a már elkészült 7 feladatot és cserébe megkaptam a maradék 3at. És igen! Még így sem értem. Pontosabban értem, de nem tudom. Nem lesz ez olyan könnyű, mint ahogy azt az ember elsőre elképzeli.

Van még hátra néhány megmérettetés, kíváncsian várom, hogy milyen meglepetést tartogat nekem az élet. Ha nem jön össze elmegyek tanárnak, ha az se, akkor rendőrnek. xD Előbbit komolyan mondtam, utóbbit viccnek szántam. De jó is lenne tanárnak lenni, kicsit nyugisabbnak tűnik, mint egy nagy cégnél programozóként húzni az igát… No majd kiderül… idővel…

Anime, filmek, sorozatok, játékok: Digitális időrablás:

Az utóbbi időben elhatalmasodott rajtam minőség-mánia. Eljutottam arra a pontra, mikor már nem elégszem meg egy egyszerű DVDRip vagy DVD film minőségével. Szintet léptem, a mostani alap minőség a BD/BR/HDRip, ami egy filmnél 2-4 GB, míg anime esetén 400-800 MB tárhely-fogyást eredményez a vinyómon. A régebbi filmeket is megszállottan elkezdtem beszerezni és megnézni ilyen minőségben, valamint már animéket is ilyen minőségben vadászok.

Így esett a választásom a “To aru Majutsu no Index” című animére is, melyet szoftsubos-videós kiadásban, BDRip (1080p) minőségben le lehet tölteni az UraharaShop jóvoltából. Az animéről még nem nyilatkozom, bár már túl vagyok 10 epizódon. Annyit azért elmondhatok, hogy mindenképpen egy drágakőnek számít. Ennyi idióta karakterrel, loli tanárnénivel, varázslattal, béna főhőssel nem lehet rossz.

Filmekből volt szerencsém mostanság az “A kezdet kezdete” (Year One) című remek alkotáshoz, amitől garantáltan agyfaszt kap az ember 10 perc után. De hát a jó öreg Jack Blacktől nem is számítottam másra. Volt itt még Crank 2, Tranformers 2, Jégkorszak 3, stb. Röviden mindenből a folytatások, illetve a folyatások folytatása. Több-kevesebb örömmel konstatáltam a filmek tartalmi minőségét, majd továbbléptem. Nem volt egyetlen film sem, ami különösképpen megfogott volna, de a folytatások már csak ilyenek. Megnézi az ember, majd lefekszik aludni.

Sorozatok terén tovább robog a House és a Smallville. Előbbi hatalmas meglepetésemre újult erővel felívelni látszik. House doki kijött a rehabról, gyógyszermentesen, a régi-régi első csapattal, megannyi poénnal és drámával hétről-hétre elhozza a felfrissülést. Garantált a szórakozás. Utóbbi, mármint a Smallville, egyre inkább erőltetettnek tűnik, kicsi Kent fiú supermant játszik , zöld íjászunnk egyszer fent, egyszer lent. Hol satu részeg, hol meg ő a hero. Bár a legutóbbi rész már egy kissé előmozdította a történetet, szal’ még kitartok a sorozat mellet, elvégre ha minden igaz ez már az utolsó szezon. A Csillagkapu: Atlantisznak is vége szakadt tavaly. 5 évadot megélve a csúcson, a legjobbkor méltósággal távozott a képernyőről. De a Csillagkapuk nem álltak le, itt a franchise legújabb gyermeke a Csillagkapu: Univerzum. Mint nagy SG rajongó, aki végigizgultam a Csillagkapu 10 évadját és az Atlantis 5 évadját is, valamint magamévá tettem a két SG-filmet is (melyet az SG-1 lezárásának szántak) kötelező jelleggel bele kellett csapnom a lecsóba, pontosabban a sorozatba. No jól belekavarodtam a mondatba, lényeg, hogy elkezdtem nézni ezt is. Eddig 7 részt néztem meg és meg kell mondanom, hogy csalódtam. Ez egy egyszerű szappanopera, ami egy űrhajón játszódik. Minden részben egy-egy krízishelyzet, közben kivesézésre kerül, hogy ki-kivel kefél, hopp tegyünk bele egy csillagkaput is, hagy forogjon és ennyi, semmi több. Nem találtam magamnak igazán szerethető karaktert. Ha nem SG lenne már parkolópályára állítottam volna. Negyedik és egyben utolsó sorozat, ami idén a listámra került, az nem más mint a FlashForward. Annyit mondok: Végre egy sorozat, ami azt adta amit vártam tőle. Az első részben mindenki beájult 2perc 17 másodpercre és látta a fél évvel későbbi jövőjét. Nos persze van, aki nem látott semmi érdekeset, nem róluk szól sorozat, hiszen van aki látott sok-sok érdekes dolgot. Van itt volt-alkoholista rendőr, van itt olyan aki nem látott semmit, ezért úgy véli meg fog halni, ezért nem látott semmit (nem téved). Persze a “kitekintés” alatt sokan meghaltak, hiszen repülők zuhantak le, autók karamboloztak, egész városok dőltek romba. Temetetlen hullák mindenütt, vér, tűz és rettegés. Nah jó, nem ennyire durva, nem mutatják a földön kúszó hullákat, meg a második részre már szépen össze van takarítva, hiszen ügyesek. A sorozat a továbbiakban a kitekintés megmagyarázására irányuló nyomozásról szól, valamint a kérdésről, hogy meg lehet-e változtatni a jövőt vagy az már kőbevésett dolog? Elég érdekes, bár így is csak a “nézhető” szintet üti meg.

Nos igen, filmek, sorozatok, animék van itt minden, ami rabolja az amúgy is kevés időmet, de plusz 1-nek itt van még a játék dolog is. Nos én, mintegy 3éve nem játszottam semmiféle számítógépes játékkal. Ezt tettem azért mert sok időm ment rá, valamint ha egyszer elkezdek egyet, belső kényszertől vezérelve muszáj végigjátszanom. Nomeg 3. indokként ott volt az is, hogy a legtöbb új játék már el sem indult a gépemen. Most, hogy a notebookom egy komplett hordozható erőmű az asztali PC-mhez képest…hát igen…újra felmerült a lehetőség, hogy játsszak. Első kiszemeltem a Prince of Persia sorozat volt. Néhány hétvégém beáldozásával, végigjátszottam a Prince of Persia: Sands of Time, Warrior Within és True Thrones játékokat. Zseniális történet = gép elé szegezés = kialvatlanság = állandósult morcosság. Mikor mindezeken túljutottam, egy Shift+Del kombinációval megváltottam magam a béklyóból és így még kísértésbe sem esek, hogy újra végigjátsszam. Hurrá! Teltek a napok, a hetek újra játék-függőség mentes lettem, helyreállt a rend lelkemben. És akkor megláttam egy videót: Dragon Age: Origin. Bassza meg. Megint játszok. Nyomom ezt fránya Dragon Age: Vérvonalak címre keresztelt játékot, ami hihetetlen atmoszférájával és magyar feliratával (xD) magával ragadott. Jelenleg 14%-nál állok és próbálok nem függő lenni és hetente csak 1 nap játszani.

Ezek összességében tükrözik, hogy mennyi felesleges időt töltök el a notim fölött görnyedve, elzárkózva a világtól, borostásan. Ettől még nem vagyok antiszoc-kocka, de még saját értékrendem szerint is furcsa vagyok. Node persze jut másra is idő, ilyenkor látszik milyen sok órából áll egy-egy nap. Bár ennek pont az ellenkezőjét szoktam mondogatni… ha egy nap 48 óra lenne…

Könyvek, könyvek, olvasok:

Mint a cím is mutatja olvasok. Nagyon rég hódoltam már ennek a szenvedélyemnek, hiszen egy filmet megnézni gyorsabb és egyszerűbb. De a mostani filmek tartalmi minőségét tekintve, valami normális szórakoztató cucc is kéne, ezért visszatértem a könyvekhez. Bármilyen vicces Vavyan Fable könyveit kezdtem el rágni, “A pokol is elnyeli” cíművel kezdtem, melyet randomra választottam a nappaliban roskadozó könyvespolcról.  Na jó, nem roskadozik, de így jobban hangzott. Mivel anyum nagy fan, ezért Fable összes könyve megvan neki, így gondoltam belekezdek ebbe. Bár így most szétnézve az én szobámban is több mint 100 könyv van. Basszus mennyi idő lenne ezt átrágni. Van kb. 3000 könyv a házban, szóval egy könyvtárban lakom. xD Mit tegyek, az ősök szeretnek olvasni. Egyetlen nagy hátrányom, hogy ha magamban olvasok, vagyis a “szemmel” akkor nem értem mit olvasok, csak úgy nagyjából kapizsgálom. Éppen ezért halkan suttogva olvasok, hogy halljam. Így már minden ok, egyetlen hátránya ennek a technikának, hogy kb. 10szer lassabb mint a “szemmel olvasás”. xD Lassan, de biztosan, ez a mottóm. Először azt hittem velem van a baj, de apum is így olvas. Ti hogy vagytok ezzel?

A Windows 7 csodái és a Media Center:

A Windows Vista vonzáskörén kívül estem eddig, így mint már hosszú évek óta maradtam az Windows XP-nél. De a Windows 7 megjelenése bennem is beindított valami olthatatlan vágyat a kipróbálására, így nekem is felkerült a notimra, mégpedig a legbrutálabb Ultimate verzió. Első próbára: Tökéletes! Fantasztikus! Több hónap után: Még mindig Fantasztikus! De most komolyan, egyszerűen minden helyén van benne, DVD-n kerül be képbe, a telepítést egy óvodás is el tudja végezni és bumm fent is van a gépen. Maga az oprendszer nem DVD nagyságú, de a DVD mégis tele van, ez köszönhető annak, hogy megannyi driverel van kitöltve a fölösleges lemezterület. Telepítés után ezeknek a drivereknek köszönhetően mindent felismer, nem kell videókártya, hangkártya, kártyaolvasó, stb. telepítésével szarakodni. Még a beépített webkamerát is felismerte gond nélkül. És amint “kiszagolja” a netet, egyből frissíti magát az oprendszert és a drivereket is. Egyszerűen fenomenális. A “hálózatok” rész össze lett olvasztva. Nincs különválasztva a kábeles és a wifi elérésű net. Mind egyetlen listában jelenik meg és egyetlen kattintással már ki is lehet választani a nekünk tetszőt. A működése szélsebes. Megkockáztatom, hogy gyorsabb a noti vele, mint XP-vel és ugyanakkor a Vista minden újítását magában hordozza. Az ablakok csoportosítása a tálcán valami eszméletlen jól van megoldva. A kereső-indexelő szolgáltatás kiválóan működik (bár ez már Vista alatt is érezhető volt). Van persze megannyi újdonság, ami miatt imádom, de túl hosszú lenne mindent leírni. Talán említésre méltó a felturbózott wordpad, ami szinte már egyenértékű a Microsoft Office csomag beli Word-el. Minden formátumot kezel, az openoffice formátumoktól kezdve a docx-ig.

Mégis a kedvenc beépített programom a Windows Media Center lett, ami bár nem újdonság, de nekem mégis az. Értem ezalatt azt, hogy mint utóbb megtudtam, már XP alá is elérhető volt ez a progi. De ugye mivel nem kerestem, így nem is találtam meg. Vistában már benne volt, de azt meg itthon nem használtam, így nekem ez most újdonság. Hogy mi is ez a program. Egy megannyi szolgáltatást ötvöző katalogizáló-videólejátszó-képmegjelenítő-zenelejátszó-rendező-áttekintő mindenes.

Alap szolgáltatásai közé tartozik egy képnézegető részleg, ami egyszerűen csodás. “Képtár” névre hallgat (nem, nem Kaptár! xD). Egymás mellett kis méretben jelennek meg az egyes mappákban lévő épek, ezeknek a kis-képeknek a mérete állítható. Kurzormozgató nyilakkal vagy egérrel lehet mászkálni, az éppen aktuális kép szépen kiemelődik és egy enterrel vagy kattintással megcsodálhatjuk teljes méretben is. Van itt még zenetár is. Ami albumonként a borítót is megjeleníti, a borítókat netről szedi le a mappanév alapján. Elég csilivili, de szerintem nehézkes, maradok a winamp-nál. Ami viszont kiemelkedő szolgáltatása a programnak, az nem más mint a “Videótár” és a “Filmtár”. No akkor erről bővebben:

A “Filmtár” a videó neve, illetve az őt tároló mappa neve alapján beszerzi a netről a borítókat, postereket, leírást, stb. Sőt, ha a filmet mappába tesszük és a videó mellé elhelyezünk egy ‘folder.jpg’-t, ami a film borítója, akkor nem netről fog dolgozni, hanem offline módon, a lokális adatokkal dolgozik. Háttérképet is megadhatunk ‘backdrop.jpg’ néven, valamint a leírást is megadhatjuk egy ‘mymovies.xml’ fájlban. Van olyan megjelenítési forma a filmtárban, ami egy állított téglalap alakot ad minden egyes videónak és a folder.jpg-t ráteszi. Tehát lesz egy csinos kis filmtárunk, amiben áttekinthetően láthatjuk a filmjeinket úgy mintha a tékában lennénk. Sorakoznak a borítók egymás mellett és ha valamelyiket kiválasztjuk, akkor még infókat kapunk a filmről, majd le is játszhatjuk. DE van egy kis bökkenő:
1. Az automatikus adatbegyűjtés a netről csak akkor működik, ha a film mappája a film eredeti angol címére van elnevezve.
2. Ha egy több darabból álló filmet talál (part1,part2 vagy cd1,cd2) akkor azt külön jeleníti meg a listában.
Az 1-es pont felettébb bosszantó, mivel én (és szerintem mindenki) szereti, hogyha a magyar címeket látja az egyes mappák neveként. Szóval így marad a manuális adatbegyűjtés és a mappákban való elhelyezésük. Persze ezt is meg lehet könnyíteni, erről később még írok. A 2-es pont viszont iszonyúan idegesítő és nem lehet kikerülni. Éppen ezért: Filmtár elvetve.

Jöjjön akkor a “Videótár” hátha ezzel több szerencsém van, no ez már kiküszöböli a 2es pontot (mappákat listáz, nem fájlokat), de az 1es pont továbbra sem megoldott. Plusz ennél meg nincs DVD-borítós megjelenítés. Csak kis kockákban jelennek meg a borítók, így kb. a borítók közepe látszik az előnézeti ikonon. Nekem ez sem tetszik: Videótár elvetve.

Mivel tudtam, hogy nekem valahol a kettő között kéne találnom egy középutat, így vadul beizzítottam a Google-t és keresni kezdtem. Laza néhány óra után ráakadtam egy kiegészítőre, melynek neve “Media Browser”. Ezt feltelepítve megoldódik minden probléma, van 3D-s DVD-borító megjelenítés, kezeli a mappákba helyezett több darabból álló filmeket (1 videófájlként jelenik meg). Kezeli a mappákban lévő ‘folder.jpg’, ‘backdrop.jpg’, ‘mymovies.xml’ fájlokat is. Szóval minden tökély! Ezt kell feltenni mindenkinek és máris van egy igazán jó filmtár. De ugye még mindig fent áll a bibi, hogy csak angol cím alapján gyűjt adatokat. Szóval, nekünk kéne leszedni az infókat, borítókat és betenni az egyes mappákba. Erre nyújt segítő kezet a “Media Center Master” nevű progi, ami angol cím alapján leszedi IMDB-ről a borítót és az infókat, valamint a postert a themmoviedb.org-ról. Így nincs más dolgunk, mint hogy:
1. Átnevezzük a film mappáját az angol címre.
2. Behúzzuk a mappát a Media Center Master programba, ami leszedi az adatokat és belementi a film mappájába.
3. Visszanevezzük a mappát a magyar címre.
4. Megnyitjuk a mymovies.xml fájlt notepad++ programmal és átírjuk a kívánt részeket. A ‘LocalTitle’ résznél megadott cím fog megjelenni a Media Centerben a film adatlapján. A ‘Description’ rész a film leírása. Ezeket kell módosítani a magyar címre, illetve leírásra, majd mentés és kész.

Mivel ezt a 4 lépést végrehajtani több 100 film esetén elég időigényes, így jelenleg egy php-s megoldáson agyalok, ami hasonlóképpen működne, mint a Media Center Master, csak ez port.hu-ról magyar cím alapján leszedné a magyar leírást és az angol címet, majd az angol cím alapján themovedb-ről a borítót meg a postert, meg IMDB-ről a többi huci-mucit (színészek, rendező, stúdió, stb.). Ez a progi még csak ötlet formájában létezik, így még várni kell az elkészülésére. Egyelőre azt sem tudom, hogy megoldható-e. Ha nem akkor marad a manuális rabszolga-meló. De higgyétek el: Megéri! Fantasztikusan néz az, ha a sok száz film borítói között lapozgatva bármelyikre ráklikkelsz, akkor látod, hogy ki rendezte a filmet, kik játszanak benne, látsz egy rövid leírást is, mindehez hangulatot teremt, hogy a háttérben a film egy postere virít. Eszméletlenül jó! Bár még csak kb. 35 filmnél játszottam végig ezt a 4 lépéses dolgot, azért megmutatom hogy is néz ki.

Filmek böngészése…

A kiválasztott film rövidített adatlapja…

A film részletes adatlapja…

A színészeket is meg lehet nézni…

Az első képen az látható, hogy is néz ki amikor lapozgat az ember a filmek között. Ha átlépsz egy másik film borítójára, akkor természetesen annak a postere kerül majd a háttérbe. A második képen a gyors-adatlap látszik, ez jelenik meg akkor, ha ráenterezek a filmre. Bal oldalt látható egy ikon, melynek segítségével a részletes adatlapra lehet átlépni, ami a 3. és 4. képen látható. Persze, mint az a 4. képen jól látszik még nem tökéletes a dolog, hiszen a színészek fotói nem jelennek meg. A programnak van egy erre kijelölt mappája ahová le lehet menteni a színészek képeit és akkor azok is megjelennek, de engem ez már különösképpen nem érdekelt. Nekem elé a magyar leírás+magyar cím+borít+poster. Egyébként egy kis trükkel még trailert is lehet csatolni az adatlaphoz. Csak, mivel egy jó minőségű trailer 40-100MB-ig terjed és több száz filmnél ez tetemes helyet foglalna el, ezért ezzel sem foglalkozom. Jelenleg 3 féle témából lehet választani. Ez most a ‘Diamond’ nevű téma, lehet még választani a ‘Default’-ot, ami a maga egyszerűségében szép , valamint van még a ‘Vanilla’, ami szép és jó, de nekem nem jött be, bár hamarosan érkezik a ‘Vanilla 2.0′, ami már több lesz mint téma.

No asszem’ ezt is kiveséztem… mi van még? Jóllehet semmi. Ha minden igaz kiírtam magamból mindent. Legközelebb nem hagyom így felgyülemleni, mert szétrobban a fejem.

Ezzel azthiszem rekordot döntöttem, ugyanis a “Word count” pontosan 2828-at mutat, szóval Giga-post!

Kotosy voltam, pápá!

Megjegyzés: Szege! Remélem elégedett vagy…

Éjszakai bejegyzés

Jó ideje nem írtam már ide. Ennem több oka is van, legfőképp az, hogy nincs időm. Tudom-tudom, olyan nincs, hogy az embernek nincs ideje valamire, maximum nem szakít időt valamire. DE… Nincs De!

Az egyetemi életem tovább sodródik a maga medrében. Egyelőre nem próbálok szemben úszni az árral, inkább sodródok és élvezem az egyetemi élet nyújtotta örömöket. Délelőttönként a jól megérdemelt alvás és pihenés, délutánonként és esténként pedig az egyetem tölti ki a mindennapjaimat. Hétvégén meg jöhetnek az éjszakába nyúló tanulások és sörözések. Mikor melyikre van idő. Á igen, már megint az idő.

Lassan véget ér az első hónap az egyetemből és kezd körvonalazódni bennem, hogy mit is vállaltam. Rájöttem már, hogy a kötelezően választandó tantárgyak nevében a választandó azt akarja sugallni, hogy választhatod, de úgyse jut időd azt is megtanulni. A simán kötelező tantárgyak előadásai élvezhetetlenek, mivel vagy dögunalmasak vagy érthetetlenek vagy az előző kettő együtt. Így látogatásuk szerény véleményem szerint jószerivel értelmetlen. No azért egyre-egyre be kell nézni. A gyakorlatok a maguk egyszerű csömör valójukban vágódnak az ember arcába. Először még örültem, hogy csupán heti néhányszor 45 percet emésztenek fel ezek az órák, de persze nem gondoltam, hogy 45 percbe belefér annyi ismeret-anyag, ami 4 óra alatt is felfoghatatlan lenne. Ettől eltekintve a gyakorlati órákat többnyire kedvelem. Nincs unatkozás, fölösleges szócséplés, csak az amiért betettem a lábam az egyetemre: OKTATÁS. Nah’ szóval le a kalappal a tanárok előtt, tényleg ügyesek. A miniZH-nak hívott röppentyűk hada persze kicsit frusztrál, mivel ezek 1-1 feladatból állnak és a megoldásukra kapott idő nekem kevés. Lassú és megfontolt vagyok dogaírás terén így ezt még szoknom kell, de ha jól sejtem menni fog ez nekem.

Kezdem megszokni, hogy újra tanulni kell… felidézi az általános iskolás éveket xD Eddig elvoltam a kis világomban, a megszokott emberekkel körülvéve, a rózsaszín felhőkön ücsörögve szemléltem a világot. Mégsem éreztem azt, hogy milyen jó nekem, hogy csak be kell járni a suliba, aztán úgyis elvégzem, van sok szabadidő, stb. Hát jelentem mostmár tudnám értékelni! Hagy menjek vissza!

Node már vissza nem lehet menni, ami volt elmúlt. Előre!!! Tibi az csak Tibi marad. Mosolyogva kezdek neki minden újabb napnak és reményekkel telve, kíváncsian várom a történéseket. Hiszem, hogy rövid úton ki fog derülni, hogy nekem való-e ez az egyetemesdi és ha nem hát ez van. Egyszer úgyis ki kell szállni az iskolapadból és be kell vetni magunkat az élet sodró folyójába… Persze, hogy ezt mikor teszem meg… lehet húzni-halasztani…

De másról akartam én írni, csak épp kaptam egy e-mailt, ami ezt kibuggyantotta belőlem. No de mi is volt az? Áh megvan! Az emberek! Jó ez most így durván hangzott, mindjárt letámadnak a pszicho-mókusok, hogy magamat az emberiségen kívülre helyezem. Nem, nem így van, csak nem tudom másképp éreztetni miről is szeretnék most írogatni. Fürkésztem egy kicsit az új arcokat körülöttem, csupa fura ember. Lehet hogy nem is ez a jó szó. Most itt a ‘fura’ szót nem feltétlenül rossz értelemben értem. Nah lényeg, hogy túl sok olyan emberrel találkoztam, akik valamilyen rejtélyes (nehéz szó xD) oknál fogva olyanok mintha nem akarnának élni. Nem azt mondom, hogy mindenkinek ugrálva-lihegve-örvendezve kéne szaladni, ha egy új ismeretlen ismerős sörözni-dumálgatni-ismerkedni hívja az izzasztóan sanyarú iskolai nap után. Node hogy mindenki ennyire magának való, visszahúzódó, közönyös, pesszimista legyen, mint akiket itt látok… Vagy csak én látom így? Lehet hogy mindenki csapatostul érkezik és nem akarnak újabb ismeretségre szert tenni? Miért van az, hogy ha a szemükbe nézek csak tompa ürességet, fásultságot látok? Vagy itt egyetem-cityben mindenki ennyire céltudatos, munka-orientált tanuló-robot, akiknek minden vágyuk, hogy elvégezzék az egyetemet, munkába álljanak és önnön jólétüket hipp-hopp megalapozzák senki másra ügyet se vetve? Miért nem néznek rá a csodás, zúgó, kínálkozó életre? Miért nem tárják ki a lelküket és élnek? Akárkivel elegyedek szóba, csak feszengést látok. Ha meginvitálom őket valahova, a válasz máris a ‘nem’ – és ennek formáció – lesz. Mintha mindenkinek minden egyes perce előre be lenne táblázva, kőbe vésetten, módosíthatatlanul, átformálhatatlanul. Mintha csak egy előre kijelölt ösvényen járnának a lehetőségek megfontolása nélkül… nem értem… lehet hogy bennem van a hiba… lehet hogy csak rossz felé ‘tapogatózom’, nem tudom, de egy biztos: túl sok, az életbe máris belefásult fiatalt látok. Hogy engem zavar-e? Igen! Mert nem értem miért.

Huh, látszik, hogy éjjel van. Megint rámjött a krónikus szófosás. Ilyenkor esténként mindig ilyen agymenéseim vannak. Kövezzetek meg légyszi, ha sok marhaságot hordtam össze, de most nincs kedvem visszaolvasni. Még annyit, hogy a fent leírtakat nem általánosságban akartam írni, hiszen sok jó, életre való, vidám, spontán emberrel is találkoztam. De nekem ez, hogy is mondjam majdhogynem természetes. Így inkább azon egyéneket akartam kiemelni, akiket nem értek… és mialatt leírtam és mialatt holnap újraolvasom, talán közelebb kerülök a megértésükhöz.

A kesze-kusza sorok, értelmetlen hülyeségek javítása a holnapi napon megtörténik. Addig a kövezést és a máglyán elégetést kéretik visszafogni.

pápá és jó éjszakát!

Első napi egyetemi dühöngés

Az első napom elég lighosnak ígérkezett, mivel csak 16:15-20:00ig volt órám. De a kalkulus máris felnyomta nálam a pumpát. A tanárral nincs semmi gond, teljesen korrekt, jó fej csávónak tűnik, de nem értem, hogy nekem miért kell ilyen szinten matekot tanulnom. Azért mentem voltna továbbtanulni, hogy fejlesszem a programozói tudásom, valamint hogy legyen arról a tudásról papírom amit eddig itthon megtanultam. Ezáltal pedig jobb munkára tegyek szert. De persze ahhoz hogy programozást tanulhassak, itt egy rakás, számomra tök érdektelen tantárgy, amit se nem értek, se nem szeretek és még azt sem érzem hogy szükségem lenne rá.

Mindegy nem adom fel, de emiatt valószínűleg ott fogom hagyni a melót a hó végén (addig majdcsak kibírom), mert ennyi anyagot nem lehet megtanulni néhány óra idő-ráfordítással. Újfent csalódtam a rendszerben, egyáltalán nem az egyént tartja szem előtt és nem is azt hogy mit kérnek a munkában, a VALÓ ÉLET-ben. Ez az egész nem több mint egy sebtiben összedobott, fejetlenséggel teli katyvasz. Az SZTE pedig egy kiváló suli, kiváló tanárokkal… el sem merem képzelni mi lehet egy ennél alacsonyabb színvonalú iskolában…

Nem szokásom szidni a rendszert, de kiborít az, hogy még egyetemen, ahol sokan fizetnek azért hogy tanulhassanak, olyan órákra kell járni aminek legtöbben nem látjuk értelmét és hasznát…

Megpróbálom, belevetem magam, aztán meglátjuk mi lesz…

Egyre kevésbé  érzem hogy élek és egyre kevésbé érzem azt hogy valaha is időm lesz élni…

Élj a mának! Carpe Diem! Szakajtsd le a rózsa bimbaját. Ragadd meg a napot! És miegymás… értem én… érzem én… de mikor???

Bocsi a bejegyzésért…

Pá

Suli, meló start!

Hosszú és gyötrelmes hetekkel a hátam mögött végre egy kis lélegzetvételhez jutottam, így írok egy kis bejegyzést, hogy lássátok élek még!

Az elmúlt hetekben az órafelvételek keserítették meg a napjaimat (kibaszott ETR!!!), de közben próbáltam keresni egy részmunkaidős állást, amit egyetem mellett is tudok végezni. Örülök, hisz találtam is ilyen állást, bár nem könnyű a helyzet. Hiszen egyszerre kell szembesülnöm az új munka kihívásaival és az egyetem nyújtotta “csodálatos” új életmóddal.

A mai naptól fogva aktív lett a státuszom az egyetemen, így mostmár teljes értékű SZTE TTIK PTI hallgató vagyok. Csakúgy mint rajtam kívül még 259-en. xD Ebből a számból máris érzem, hogy elég nagy lesz a szórás. Órarendem hétfőtől-csütörtökig fedi le a napjaimat, péntektől vasárnapig pedig meló. Egyelőre vannak még kétségeim, hogy ezt így bírni fogom-e, de hát az élet már csak ilyen, sodródok az árral és majd csak lesz valahogy. Érdekesség egyébként az egyetem kapcsán hogy a Műszaki Informatikusoknak, a Programtervező Informatikusoknak és a nem-tudom-kiknek egyszerre vannak az elméleti óráik. Ugyanott, ugyanakkor. A legnagyobb előadó 220 fős, szal’ elég érdekes lesz kb. 500 embernek benyomulni. Jó-jó, tudom, hogy arra számolnak, hogy az elméleti órákra szinte senki sem fog bemenni, node azért ez mégis durva.

Gondoltam én, hogy az egyetemen már olajozottan fognak menni az ügyintézések… Hát nem! Minden a lehető legjobban túl van bonyolítva, csakis azért hogy a hallgató szopjon az életre legyen nevelve. Technikusi végzettség beszámítása, diákigazolvány, hallgatói jogviszony igazolás, buszbérlet, szoctám… és a sornak még messze nincs vége. Mindent elektronikusan kell intézni, pontosabban azt is csak félig. Mert ugye igényelsz egy nyomtatványt, bemész érte a megfelelő helyre, kitöltöd, beadod, aztán elektronikusan megint megerősíted… vááá! KÁOSZ! Az órafelvétel az meg még ennél is szarabb. kb. 7000 vagy nem-tom’-hány diák be akar lépni egyszerre az ETR gyönyörű rendszerébe… de persze nem tud… mire meg belépsz, minden betelt. Hurrá! Létszámbővítés? Á nem úgy megy az!   E-mail, majd személyesen, aztán ha elfogadják akkor haza ETR, felmész, megint betelt. Hurrá!

Nah, jó kidühöngtem magam. Node álljunk meg egy ásónyomra! Van még egy halál idegesítő dolog. RÖVIDÍTÉSEK tárháza. Egyszerűen nem tudok kiigazodni. SZTE, TO, TIK, HSZI, TTK, TTIK, PTI, BTK, EHA, HOK….. váááá mire mindent kiderítesz, hát nem egyszerű. Pláne mikor mindezek egyetlen mondatban szerepelnek. Persze van akinek elsőre leesik, hogy mi mit jelent, nekem nem megy a dolog. Amiket felsoroltam, azok az egyszerűbbek, amikre már rájöttem, amikre meg nem jöttem rá, azoknak meg a rövidítésére sem emlékszem.

Na itt jön képbe a meló! Mit melózok? Műszaki eladó lettem a TESCO-ban a HPS cégen keresztül (nem tudom mit jelent a HPS xD). Első munkanap alkalmával itt is jöttek a rövidítések. Nem is kevés! a különböző titulusoknak, az egyes áruházi soroknak, sorvégeknek, kereszteződéseknek, pénztárgép gomboknak, utalványoknak, vonalkódnak, belső tesco-s kódnak, raktári számnak, stb. mind-mind külön rövidítése van. Hurrá! Amikor ezek a rövidítések összekeverednek a fejedben az egyetemi rövidítésekkel… nah ott van a probléma.

Egyébként a meló elég jónak mondható. Persze vannak kiborító, idegesítő, nevetséges vásárlók, akiket ugyanolyan bánásmód illet mint az összes többit. Ahhoz hogy eladj egy műszaki cikket, alapvetően ismerned kell a a különböző típusok közötti különbségeket, hiszen ettől tűnsz majd hitelesnek, hozzáértőnek. Nekem egy notebookot, PC-t, webkamot, billentyűzetet, egeret, fényképezőgépet, TV-t elég könnyű eladnom, feltéve hogy a vevő vásárlói szándékkal érkezik. Ha csak nézelődik, akkor ugye nehezebb. De egy hajszárító, mikrosütő, hűtő, orrszőrnyíró, epilátor, stb. elég távol áll tőlem. Ezeknél elég nehéz elhitetni, hogy “szakértő” eladó vagyok.

Huh, most beugrott az egyik vásárló. 90% vak, hatalmas dioptriás szemüveg, olyan szódásüveg feeling. Bejön, hogy neki egy rádiós ébresztő óra kell, mégpedig a legolcsóbb. Hát ugye itt sokat nem lehet vitázni, mert legolcsóbb ugye csak 1 van. Kolléga megmutatja neki a terméket, kipróbálják, erre a néni benyögi, hogy neki nem tetszik a formája. Hát ez LOL. Nem mintha sokat látna belőle (bocsi ezért a bunkó megjegyzésért), de ez van, drágább meg nem kell neki. Ez egyszerre volt vicces és idegesítő.

De persze akadnak igazán vicces vásárlók, mint például aki a műszaki osztályon kereste a lecsókolbászt. Mert, ahogy ő mondja “A kenyeret má’ megtalá’tam, de kéne’  még egy kis kóbász’ is.”

Persze megkaptuk az áldást a vezetőségtől, szombat, vasárnap úgyis kevesebb a vevő, nyugodtan szolgáljunk ki mindenkit, segítsünk, hisze egy csapat vagyunk. Ezzel nincs is semmi gond, rendben van a dolog. Csak ugye más osztályon hamarabb fut bele az ember olyan vásárlóba aki értetlen, kekeckedő, túlzottan érdeklődő. Adott a szituáció. A kedves vásárlónak 2 kilépő szőnyeg (értsd: lábtörlő) kell. De amit ő kinézett abból csak 1 van. De ő látja, hogy a tartalék készlet ott pihen a polc tetején, ezért aztán segítséget kér. A kolléga elmondja neki, hogy abban nem az a típusú szőnyeg van, mert ugye a kódszáma nem egyezik. Ekkor a néni feldühödve követel egy létrát, mert hogy ő csak a saját szemének hisz. Nekünk ugye nemigazán akad ilyen létránk, pontosabban nem érünk rá ezzel hosszabb időt feleslegesen eltölteni. Így aztán rám hárult a feladat, hogy a nénit jobb belátásra térítsem. Nos amint megláttam az aranyos arckifejezését azonnal megtörtem, így egy marék szőnyegre állva leszedtem a teljes árukészletet. A néni felbontotta mindet, majd elégedett sóhaj kíséretében megköszönte a segítséget és tudomásul vette, hogy egyik sem az. Én meg pakolhattam vissza mindent a helyére. Távozáskor még egy mondattal megdobott, miszerint majd beírja a panaszkönyvbe hogy a hosszú hajú eladó bunkó volt vele. Itt jegyezném meg, hogy mindnyájunknak hosszú haja van,mármint nekünk műszakisoknak. :D:D

Most így több nem jut eszembe, de ebből látszik, hogy nem unatkozik az ember. Azért olyankor örülök, mikor bejön a vásárló egy kenyérpirítóért és meg tudom győzni, hogy a konyhába azért más is kell, így felvásárolja a fél boltot.

Anime és film nézésre a fenti teendők miatt nem jut időm, pontosabban sem sok időm jut. Szal’ értékelést áradozást ne nagyon várjatok animék kapcsán. Pedig a Nanáról jó lenne írni egy frankó kis bejegyzést. Brü-hü-hü vége lett! No megyek is, van még 1 órám busz-indulásig. Asszem’ az első egyetemi óra előtt jól fog esni egy kis FMA és egy jó ebéd.

Na pápá!

http://www.szunari.hu

Haveromék beindították fantasztikus videó-tutoriál oldalukat! Nézzetek be ti is és tanuljátok meg hogy lehet ilyeneket csinálni :

Jehej! www.madmonday.info

Megérte a sok fáradozást, már majdnem teljesen elkészült! Jah hogy mi? A MadMonday zenekar hivatalos holnapja, melyet mostmár a www.madmonday.info címen el is lehet érni.

A ChatBox és a Fórum még nem készült el, így azok helyett egyelőre még szükségmegoldások vannak, de minden más megy mint a szél.

Nos, lássunk egy kis felsorolást arról, hogy mit is a nyújt megújult weblap:

Amit ti is láttok:

• Regisztráció
• Kommentezési lehetőség (regisztráltaknak és vendégeknek egyaránt)
• Saját avatár
• Vendégkönyv
• Adatlap szerkesztés
• Chat (hamarosan normális)
• Fórum (hamarosan normális)

Amit csak az adminok látnak:

• Átlátható admin-menü
• Hírek felvitele online
• Hírek módosítása/törlése online
• Aloldalak szerkesztése online
• Kommentek módosítása/törlése online
• Vendégkönyv bejegyzések módosítása/törlése
• Képgalériák létrehozása online
• Képek feltöltése online – A képekből autómatikusan generálódnak az indexképek
• Képek feltöltése a hírekhez a hírhozzáadó részlegből online
• Képek átnevezése online
• Felhasználói jogok kiosztása online
• Felhasználók törlése online

Volt vele munkám bőven és még lesz is. Hiszen a fórum és a chat elkészítése sem lesz piskóta. De azokkal hál’ Istennek nem kell sietni, hisz van helyettük pót-megoldás…

Megyek Bleach-et nézni, kicsit lazulok… holnap 20.-ai kerti-party… végülis nem lehet állandóan melózni… kell egy kis kikapcsolódás is, ha már úgyis mindjárt vége a nyárnak és jönnek a szürke hétköznapok…

Nah pá mindenki!

Palacsinta+Bleach!!!! JEHEJ! xD

Élek még… :)

Lassan véget ér a nyár… Pedig tök’ jó, hogy nyár van, mindig van mit csinálni és még a suliban sem kell rohadni.  Vááá 3 hét és Egyetem… Mi lesz ott velem???

*nagylevegő*

Ahogy a nyár múlik úgy haladok a weblap-progjektemmel, ami hamarosan napvilágot fog látni. Már “csak” 1-2 hétnyi “utolsó simítás” van hátra, aztán mehet élesbe. Jelenleg ITT meg lehet nézni, épp tesztelés alatt áll a komment, hír és képfeltöltő rendszer.

Anime! Oh igen! Érzem, hogy nem lesz jó vége annak, hogy egy ideje hagyom halmozódni a megnézetlen részeket, de legalább lesz mit nézni, ha majd unatkozok a suliban. No azért valamit mégis csak megnéztem. Mégpedig a Busou Renkin sorozat utolsó részeit. Sajnos vége lett és sajnos a vége kicsit összecsapott, romantikusan csöpögős lett. De ettől még a kedvenc animéim közé emelkedett ez a remekmű! Köszönöm NKWT hogy lefordítottad nekem! Fantasztikus jó volt. Aki még nem látta mindenképpen nézze meg!

NKWT-től mostmár csak a NANA folytatását várom, az utolsó néhány rész feliratának kiadását már jóideje húzzák-halasztják…

Most látom, hogy van már Shagri-la is 2 újabb epizóddal (16-17). Félve de asszem’ nekiállok megnézni, még belefér a napba.  Jujj tényleg! FMA-t nézitek? Nagyon tetszik az “új story”, először kicsit viszolyogtam ugyan, de mostmár imádom ezt a manga szerinti történetvezetést… kezd egészen izgalmas lenni!

*és kifúj*

Nah jó! Életjel-adás megvolt… lépek is! Pápá!

Visszaszámlálás indul! SZIN 15 nap múlva!

H2O ~Footprints in the Sand~

Újabb animének értem a végére, mégpedig a H2O ~Footprints in the Sand~-nek. Egyszerűen mondva csodás történet. A maga 12 részével képes az ember szívéig hatolni. Bevallom, hogy mindeddig azért nem néztem meg, mert a címe eléggé hogyis mondjam… lényeg hogy a címéből nem következtettem arra, hogy egy ilyen jó valamit fogok látni.

Az első részben megjelenő vak fiúcska Hirose Takuma a maga esetlenségével még nem ígért jó storyt, de miután megérkezett sorban a többi szereplő Hayami Kohinata, Hinata Kagura, Tabata Yui, Otoha-chan – az idő hangjainak szelleme  – és persze még sokan mások, hát igen… ez már mindent megváltoztatott.

A történet alap (depis) hangulatát egyrészt a faluba újonnan érkező, gyógyulni vágyó Takuma vaksága adja. Akinek édesanyja meghalt és valószínűleg emiatt a trauma miatt nem lát. Másrészt pedig a Kohinata család szörnyű múltbéli tettei. Mint kiderül évekkel ezelőtt a Kohinaták kihasználták vezetői hatalmukat és ellehetetlenítették a falubeliek életét. Tabata Yui miattuk veszette el egyik szerettét és mint utóbb kiderül közvetetten Takuma édesanyjának halála is az ő lelkükön szárad. Mire Takuma a faluba kerül már csak Hayami Kohinata él a faluban a Kohinaták közül, akit családjának tettei miatt kiközösítenek, megaláznak, stb (legfőképpen Yui).

Az első részben feltűnik Otoha-chan – az idő hangjainak szelleme, aki az egyik legmeghatározóbb szereplő. Visszaadja Takuma látását. – Bár ez a “visszaadja’ dolog a történet végére kicsit zavaros lesz – És rábízza, hogy rakja helyre a falut. Innentől kezdve Takuma megpróbálja felfedni a falu titkait. Legfőképpen, hogy Kohinata miért van kiközösítve.

Ezután letehetetlenné válik az anime. Pörögnek az események. Hála Takuma közbenjárásának Kohinatát mindenki megkedveli, elfogadja. Hinata kibékül vele és legjobb barátnők lesznek. Yui-sama sem gyötri már többé és természetesen főhősünk Takuma is közelebbi kapcsolatba kerül vele. Hayami Kohinata és Hirose Takuma egymásba szeretnek!

Sőt kiderül, hogy Hinata valójában nem is Hinata, hanem Hotaru, ugyanis a nővérét hívták Hinatának aki meghalt már. Csupán a nagyapja kérésére játszotta azt, hogy ő Hinata. Ebből kiderül az is, hogy a szellem, aki “visszaadta” Takuma látását nem más, mint Hinata. Eszméletlenül szép történet… Már-már azt hihetnénk hogy vége a storynak, de nem.

A falu vezetőjének (Hinata nagyapja) nem tetszik ez az egész, hiszen ő Hinatát szánta Takumához. Éppen ezért Takumának elmonja, hogy tulajdonképpen édesanyjának halálát a Kohinaták okozták. Ezek után Takuma megbuggyan, valamiképpen az elméjében elzárja az anya halála utáni eseményeket. Hayamit hiszi édesanyjának… én meg itt kezdtem szomorú lenni, hogy mi lesz a szép történetből…

Ezután Hayami és Takuma Tokióba költöznek. Ahol egyik nap Hayami közli Takumával, hogy ő nem az anyja… majd jön egy látomásszerű jelenet, amiben Hayami megpróbál megmenteni egy gyereket a vonat-elől, a sínekre fut és meghal… pont úgy mint anno Takuma anyja. Ekkor Takuma újra feleszmél és visszatér régi önmagához… Itt nekem sokminden zavaros volt, bár lehet hogy csak azért mert késő este néztem és túl sok részt egymás után.

Az utolsó részben Takuma épp egy hatalmas szélmalmot épít, közben arra gondol, hogy Hayaminak – aki szerette a szélforgókat – mennyire tetszene. Ekkor szinte teljesen ugyanúgy mint az első részben hirtelen feltűnik Otoha-chan, akit megint egy vaddisznó kerget és megint ledönti lábról a már felnőtté cseperedett Takumát. Majd nem is tököl sokáig és átadja ajándékát: “Ezúttal rendesen vigyázz rá!”  Igen! Igen! Hayami Kohinata az. Visszatért a halálból, hogy együtt lehessen Hirose Takumával örökkön, szűnni nem akaró szerelemben…

Ha valamit rosszul írtam/értettem, majd kijavítotok!

Jöjjenek a képek:

OP:

ED:

Felvettek levél – GT vs SZIN

Nos, megkaptam a hivatalos “felvettek” levelet az egyetemtől. Persze ezzel együtt megjött a GólyaTábor meghívója is. Ahogy az lenni szokott programütközés végett hezitálásba kezdtem. Itt pihen a fiókomban az egész hétre szóló SZIN jegy, de a Gólyatáborba sem lenne rossz elmenni. Váááá! Melyik legyen? Szegedi Ifjusági Napok vagy GólyaTábor? Váááá!

Mivel a SZIN jegyet már megvettem, valszeg’ eldöntetett a dilemma… De mégis… miért kell egyszerre lenni a kettőnek? A gólyatábor 28.-tól 31.-ig tart, a SZIN meg 25-29ig. Jó lenne pár nap SZIN utána gólyatábor, de az meg anyagilag lenne csőd. Vááááá! No mind1! Navajgás OFF.

FELVETTEK!!!