Vizsgaidőszak – VÉGE!

Ez a nap is eljött végre vége a vizsgaidőszaknak. Sajnos a következő hét elején már kezdődik is újra a hajtás. De addig még a vizsgaidőszakot le kell zárni egy megfelelő méretű bulival. Szóval, ha mostanság nem hallotok felőlem, akkor az azt jelenti hogy a mai buli jól sikerült.

Node összegezzük is a félévet:

Tárgy neve	Kreditérték	Érdemjegy
Diszkrét Matematika I.	6	5
Kalkulus I.	4	2
Programozás Alapjai	10	5
Számítógép Architektúrák	3	1
Szervezeti viselkedések	2	5
Környezetvédelem és minőségügyi…	2	5

Az Architektúra bukást leszámítva egész jó kis félévet zártam. Nézzük meg nagy vonalakban mik is az elvárások (hátha valaki talál benne hasznos infót):

Diszkrét matematika I.:

Az órarendben egy heti egyszeri, viszont annál hosszabb előadásként és egy 45 perces gyakorlatként jelenik meg. Az előadás minőségéről nem nyilatkoznék. Személyesen nem voltam előadáson, de tekintve, hogy ebből a tárgyból sem félév közben, sem félév végén nem kérnek elméletet, így nem sok értelmét látom az előadás látogatásának. A gyakorlatok viszont nagyon pörgősek és bármily furcsa egy 45 perces óra hetente nem sok mindenre elég. Szóval aki ezzel a tárggyal próbálkozik, az minden gyakorlaton jelenjen meg (egyébként is kötelező), valamint ha nem akar ne menjen előadásra, helyette inkább heti 1-2 órát foglalkozzon a tananyaggal és akkor biztos a siker. Félév közben a gyakorlaton ZH írással gyűjthetőek érékes pontok. Gyakorlatvezetőtől függ, hogy a gyakorlaton megszerezhető 50 pontot miképpen osztja el.
Kétféle felosztással találkoztam:

1.)   2 db 25 pontos ZH. Így jön össze az 2*25 = 50 pont.
2.)  5 miniZH, illetve 2 db nagyZH. A miniZH-k egyenként 5 pontosak és a 4 legjobb eredmény számít (tehát max. 20 pont szerezhető), a nagyZH-k pedig egyenként 15 pontosak (tehát maximum 30 pont elérhető). Így jön össze a 20+30=50 pont.

Mindenki ítélje meg saját maga, hogy melyik a szimpatikusabb neki. Én egy 2-es típusú gyakvezért kaptam, Hartmann Miklós személyében, mindenkinek ajánlom, jól és érthetően tanít és nem irreálisak az elvárásai a dolgozatokban. Folyamatos készüléssel (heti 1-2 óra) majdnem maximumom teljesítettem.

További hasznos információ: A gyakorlat rövidke idejét tekintve, nincs idő minden anyag, típusfeladat leadására, így elég sok minden kimarad. A félév végi vizsgára a legegyszerűbben úgy lehet felkészülni, hogy az előadó honlapjáról (http://www.math.u-szeged.hu/~czedli/dimatsite/) le kell tölteni a korábbi évek feladatlapjait és megoldani az egyes típusfeladatokat. A vizsgán 10 feladat van, melyek egyenként 6 pontot érnek, részpont nincs. Nincs minimum pont, és mivel 50 ponttól 2es a tárgy, így ha gyakorlatról 100%-ot hozol, akkor már megvan a 2esed. Jómagam megoldottam az összes korábbi vizsgasort, így a vizsgán 10ből 9 feladatot sikerül is megoldanom. Szóval nem kell megijedni, 6 kredites tárgy, de az 5öst sem lehetetlen megszerezni belőle, ami elég jó hatással van a kreditindexre, gyökös átlagra, ezzel együtt az ösztöndíjra is.

Kalkulus I.:

Az órarendben, a dimattal ellentétben heti 2 előadással rendelkezik, viszont a gyakorlat itt is egy szerény 45 perces óra. Az előadással kapcsolatban itt sem tudok nyilatkozni, mivel csak az első előadás felén voltam bent. De hallomásból azt mondhatom, hogy hasznos tud lenni, hiszen az előadások végén (főleg a félév vége felé) a kisebb létszámból adódóan feladatmegoldások is vannak, ami nem rossz dolog. A gyakorlattal vigyázni kell, elhiteti hogy egész jól megy a tárgy, de persze ez nem így van. Lénye, hogy a félév során 7+2 röpdolgozat ( ha úgy tetszik miniZH) van. Egyenként 3 pontot érnek, így 7*3=21 pont elérhető, de maximum 20 pont vihető a vizsgára. A bónusz +2 dolgozat ara van, hogy ha a 7 dogából még nem érted el a 20 pontot (vagy esetleg még a minimális 10et sem), akkor ez a 2 doga a te mentőöved. Tehát összesen 9*3=27 pontból kell minimum 10et összeszedni, maximum pedig 20-at lehet vinni a vizsgára. Könnyűnek tűnik, de sokan elvéreznek, mert nem tudnak kiszenvedni 10 pontot.

Persze ez a tárgy is tartogat meglepetéseket. A gyakorlat utolsó óráira (vagy pont a legutolsóra) van hagyva az integrálás. A félév végi vizsga pedig 65+25=90 pontos. Ebből máris látszik, hogy sokkal durvább mint a dimat, hiszen csupán 20 pontot hozhatsz magaddal maximum és a többit itt kell teljesítened. Továbbá a vizsga 25 pontos elméleti részéből 10 pont, míg a 65 pontos gyakorlati részéből 30pont a minimum elérendő pontszám. Igen, igen. Elmélet is van. A definíciókat ajánlom időben megtanulni, valamint a már említett integrálást célszerű fokhagyma-szagúra gyakorolni, hiszen a 65 pontból 25 pontot a két integrálás feladat adja!

Nem egyszerű, 4 kredites tárgy, nem szabad semmibe venni. Természetesen az előző dolgozatok ennél a tárgynál is fellelhetőek az előadó honlapján: http://www.math.u-szeged.hu/~szbtmsz/

Programozás Alapjai:

Erről a tárgyról nagyon nehéz okosat mondani, mert nagyon megoszlanak a vélemények. Heti 2 jó hosszú előadás és 1 szintén elég terjedelmes gyakorlat alkotja a tárgyért járó 10 kreditet. Mint azt bizonyára mindenki tudja 1 kredit = 30 hallgatói munkaórával. Eszerint erre a 10 kredites tárgyra 300 órát kéne fordítani. Még ha be is jársz minden előadásra, gyakorlatra, akkor is elég sok óra marad, amit önálló tanulással kell tölteni. Az előadásról megint nem tudok nyilatkozni, hiszen ebből is csak az első előadáson jelentem meg, mert azt hittem, hogy felesleges. Mint utóbb kiderült sokkal könnyebb helyzetben lettem volna félév végén, ha bejárok. Mert bár igaz, hogy félév közben főként gyakorlati munka folyik, de a félév végén keményen számon kérik az elméletet is.

A gyakorlat kapcsán a véleményem az, hogy rendesen kell koncentrálni óra alatt, meg kell csinálni minél több gyakorló feladatot, ha valamelyik csoport hamarabb vizsgázik, akkor az ő feladataikat is célszerű megoldani, valamin nem kell félni segítséget kérni. Van akinek könnyebben megy, mert például korábban programozott már, van akinek nehezebben. Persze ha valaki programozott már, nem jelenti hogy nem bukik meg, és ha valaki nem programozott még, annak sem kell megijednie, kellő energia-befektetéssel minden elérhető. Tapasztalataim alapján azt vettem észre, hogy aki nulláról indult, az jobban járt, mert nem bízta el magát és folyamatosan készül. Míg aki azt hitte, hogy neki nem kell gyakorolni, az sokszor ráfaragott.

Összesen 80 pont szerezhető a gyakorlaton, valamint ha a dolgozatokon néhány pont elúszik, akkor sincs semmi veszve, mivel a gyakorlatvezetők adhatnak extra pontokat, külön feladatokért, órai aktivitásért. Én is kaptam 6 pontot, így lett meg a maximum 80 pontom. A félév végi vizsga már húzósabb. Legfőképpen azért mert csupán 40 pontos és minimum 20 pontot el kell érni. Idén is volt aki a maximum 80 pontot vitte a vizsgára és mégis megbukott. De persze olyan is volt aki a minimum pontot hozta magával és mégis maximum pontos vizsgát írt. Egy biztos: Nem szabad félvállról venni a dolgokat. Terjednek a neten egész jó “tétel kidolgozások”, a Tanár úr diasora is közkézen forog, könyvek is kaphatóak a témában, valamint a Tanár úr maga is elég segítőkész (kérdésekkel nyugodtan lehet hozzá fordulni, szívesen segít). Szóval minden rendelkezésre áll a tanuláshoz.

Számítógép Architektúrák:

Ez a tárgy az, ami a maga 3 kreditjével nem tűnik félelmetesnek, ugyanakkor mégis rettegett tárgy. Hogy miért? Egész egyszerűen azért, mert elsősként nem feltétlenül van túlzottan nagy műszaki előképzettsége az ember fiának. xD Továbbá a megtanulandó anyag mennyisége és bonyolultsága egyaránt figyelemre méltó. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy telefonkönyvet kéne beseggelni. xD

Komolyra fordítva a szót, ebből a tárgyból az előadásra célszerű bejárni. Én nem tettem, meg is buktam. Bár nem ez a fő oka. Erre a tárgyra jóformán lehetetlen kampány-szerű tanulással felkészülni. A tananyag mennyisége miatt a félév során folyamatosan kell készülni, használva a tankönyvet és a diasort. Sajnos én későn jöttem rá erre.

A félév során 2db teszt van, amik egyenként 10 pontosak és számítógépen kell kitölteni. Rettentő sok kérdésből sorsol a gép. Az összesen 20 pontból minimálisan 7 pontot kell gyűjteni (legalábbis idén ennyi volt, ez szokott változni). Ezt van aki tudással, van aki jószerencse segítségével hozza össze. Ha ez megvan lehet menni vizsgázni. A vizsgán 3 kérdés van. Az első 2 a diasorok végén található “fontosabb tételek”-ből kerül ki, míg a 3. feladat teljesen véletlenszerűen az egész anyagból. A feladatok 14,14,12 pontot érnek. Ebből egyből látszik is, hogy ha csak a minimum pontot viszed magaddal a vizsgára akkor az első két feladatot majdnem fullosan le kell tudnod írni. Gyakran kérdezik, hogy mennyit kell írni a vizsgán. Egy A4-es lap két oldala áll rendelkezésre, a lényeget kell leírni, a Tanár úr nem szereti a rizsát. A tételeket nem egy-az-egyben kéri vissza, hanem a egy-egy tételnek mindig csak egy részét (amilyen hosszúak a tételek, könnyen lehet csak egy részére rákérdezni). Ilyenkor nem kell Ádámtól-Évától elindulni, hanem a lényeget kell leírni, ha kell rajzolni és kész. Nem is papolok többet, hiszen én is megbuktam. Ezúton is garat azoknak, akik sikerrel vették ezt az akadályt! A többieknek meg sok sikert jövőre!

Szervezeti viselkedések:

Évközben csak előadás van, erről megint nem tudok nyilatkozni, mivel meg sem találtam, hogy hol lett volna az előadás. A félév végi vizsga teljesítéséhez Málovics Éva két könyvét (Szervezeti viselkedések I.-II.) érdemes elolvasni. Én megtettem, igen érdekesek. Aztán érdemes megtanulni azokra a kérdésekre a választ, amiket leggyakrabban kérdez, kb ennyi:

Szervezeti viselkedés fogalma
Szervezeti kúltúra fogalma (Schein-féle)
Személyiség fogalma
Személyes vezetés (leadership) fogalma
Konfliktus fogalma
Szociális tanulás elmélet
Pszichoanalízis főbb jellemzői, Freud személyiségmodellje
JUNG személyiségtípusai
Herzberg motivációs modellje
Kommunikáció modellje (A kommunikáció fogalma + Rajz)
Mouton-Blake rácsmodellje
Handy kultúramodellje
Hofstede modellje
Quinn modellje
Maslow-féle szükséglet-hierarchia piramis
Konfliktus kialakulásának lépései
A csoporthoz tartozás előnyei/hátrányai
Konfliktus-megoldás stílusai
Nonverbális kommunikáció funkciói

Ha ezeket sikeresen elsajátítottuk már fél lábbal a paradicsomban érezhetjük magunkat. A vizsga helyszínét nagyon nehéz megtalálni, talán ez a legnehezebb az egész vizsgában. 2 kredites tárgyhoz méltóan, nem kér túl sokat, de azt tudni kell. Ha valaki rászánja azt a 4-5 óra felkészülést a vizsgára, akkor tuti átmegy és nemcsak egy kettessel.

Környezetvédelem és minőségügyi alapismeretek:

Ez a tárgy a szervezeti viselkedésekhez hasonlóan egy 2 kredites töltelék tárgy, ami szintén egy 4-5 óra idő-ráfordítással teljesíthető. Kb. egy olyan 60-70 kérdésre kell megtanulni a választ, melyből 10et kérdeznek a vizsgán. Minden kérdésre 2-3 sor vagy egy 3-4 pontból álló felsorolás a válasz, szóval nem egy túlzottan leterhelő dolog megtanulni. Évközben ebből is csak előadás van, állítólag egész jók is, de mivel nem nagyon érdekelt a téma így nem voltam ezen sem. Ezért aztán nem tudok róla nyilatkozni. Akinek kell a kérdéssor itt megtalálja még egy darabig: http://devoidmind.com/korny_vedelem/

Ha megszűnik a link és mégis kellenének valakinek a kérdések, akkor szóljon, mert lementettem és szívesen elküldöm.

VÉGE!

Ennyi volt az első félév, ajánlás alapján még az EU alapismeretek tárgyat kellett volna felvennem, de sajnos már betelt mire próbálkoztam felvenni. Így csak ez a 27 kreditnyi tárgyam volt eddig. Ebből 24 kreditet teljesítettem is, nem is rossz jegyekkel, szóval úgy érzem mehetek és ünnepelhetek.

Bocsánat a hosszú bejegyzésért, de úgy voltam vele, hogy leírom a tapasztalataimat, mert hát ki tudja, még az is lehet, hogy valaki még tanul is belőle.

1 kredit ≡ 30 hallgatói munkaóra (1 órát 45 percesnek véve), beleértve a tanórákon eltöltött időt, valamint a felkészülésre, házi feladatokra stb. fordított egyéni hallgatói munkaórákat.

Pillanatról-Pillanatra: Egy év az életemből

Szokásom, hogy időnként a telefonomba, SMS formájában bepötyögök egy-két szösszenetet, ami éppen kipattan a fejemből. Általában ezek csupán rendezetlenül összedobált gondolatok, szabad-versnek lehet őket felfogni. Többségük teljesen szar, viszont akad köztük egy-két jobb is. De lényegük nem is ez. Csupán azért íródtak, hogy ha ezeket visszaolvasom minidig eszembe jut egy-egy esemény. Végigolvasva őket hirtelen belém tódul minden érzés, amit az év folyamán éreztem. Amolyan összegzésnek tökéletes. Máskor ezt az összegzést december utolsó napján ejtettem meg. De mivel mostanság úgy sem történik semmi papírra vethető, mivel a tanulás ellopja az időt az izgalmas pillanatoktól, így idén ez a kicsit hamarabbi nap is megteszi. De sebaj, ez most egy elég “vérszegény” év lett. Nem is nagyon találtam értelmes szösszenetet a telómban. Éppen ezért válogatás nélkül legépeltem mindet. Mivel magamnak írom, ezidáig nem nagyon tettem ki ezeket közszemlére. Legfőképpen azért nem, mert ugye egy rímelő szép kis versikét könnyen elolvas Józsi bácsi is, de az ilyen típusú össze-vissza dobált gondolatokból álló, csak igen ritkán rímelő alkotások átérzése kicsit több “kreativitást” igényel az olvasótól.

Na, most meg úgy vezettem fel, mintha nem tudom milyen nagy dolog következne. De persze nem. Fikázni kommentekben nyugodtan lehet, nem sértődöm meg, hiszen már mondtam, ezek nem azért íródtak, hogy tökéletes valamik legyenek. Ezek csupán egy egyszerű ember egyszerűen összedobált gondolatai. Mindenki másképpen próbálja kifejezni magát, nekem ezekben az SMS-szösszenetekben vannak benne a gondolataim érzéseim. Pontosabban azok a gondolatok, amelyektől meg akartam szabadulni. Számomra ez a legjobb módja annak, hogy egy egy érzésen túllépjek, elfelejtsek dolgokat. Leírom és már jobban is vagyok.

Jó olvasgatást… és persze előre is Boldog új évet mindenkinek!

2009. január 1.

Egy újabb év telt el,
egyedül, a magány sötétjében.
S hogy jó ez-e így?
Nem tudom, csak azt, hogy
most könnyezem…

2009. január 2.

Elhagyatottság nyomorában fetrengve
várom, hogy rávéssék a végszót sírkövemre,
hogy elporladjak végleg, mindörökre…

2009. január 31.

Csonttá fagyott a szerelem szívemben,
egyedül fekszem a kietlen semmiben.
Forró kávém jéggé fagyott,
a világ rám szakadt, s porrá szúzott.
Kihűlt lelkem peremén táncol az örökkévalóság magánya,
pálcát tör felettem, kinevet, arcára írva a lét talánya.

2009. február 10.

Egyedül ülve a világ pöcegödrében,
kreált szükségletek súlya alatt görnyedve,
sóhajtások őszinte szenvedésétől megtörve,
a vágyam csekély:
Feloldódni a világmindenségben.

2009. február 11.

Morajlik az élet, zúgolódnak a tömegek,
sehol sem lelünk nyugalmat én és te…
Elbújnék, elszaladnék!
De hangtalan emberek néma nyöszörgésétől hangos az elmém,
magam mögött hagynám már a világot önként.

2009. február 12.

Kihunyt az égi fényesség,
szmog lepte el az utcákat.
Arcomba port fúj a szél,
szemlélem az üres kocsmákat.
Bilincs csörög, ágyú dörög,
hívogató mélység, elnyel a kétség…
Kiút nincs már többé,
szívem már örökre a magányé…

2009. február 13.

Unott vagyok és meggyötört,
csontomban az égető fájdalom utat tört.
Ahogy a csont fordul a csonton,
égető fájdalom fut végig lábamon.
Sötétség jő, lehunyom szemem.
Arcomon vér csorog, eliramlik életem.
Csöndes magányban megbúvok a halál karjában,
ismeretlenül elveszek az út porában…

2009. február 18.

Édes örömkönnyben megbúvó sós keserűség csordul végig arcomon.
„Továbblépni!” – Mind ezt harsogják.
De a múlt nélkül a jelen üres sóvárgás.
Lábamat az üresség tétova magánya,
Nem ereszti, pocsolyába szorítja.
Továbblépni képtelen vagyok,
Földre zuhanok,
S a megváltást várva merengek szánalmas harcomon.

2009. február 24.

Buta képzelgések szülte,
világmegváltó boldogságtól megrészegült elmém
keres, kutat, szemlél.
Majd pillanatok múltán, elvész a homályban,
s gondolata elsüllyed a világ mocskában…

2009. március 3.

Sodródva a tömeg zajos magányában,
emlékszem, rég, együtt ültünk a félhomályban.
S egymás tekintetét hosszasan fürkészve,
találtunk rá a boldogság egy apró szeletére.
Én akkor elvettem mind, s elzártam szívem rejtekébe,
hogy emléke megmaradjon mindörökre.
De az érzés halványul…
Hiányzol kimondhatatlanul…

2009. március 4.

Megint láttalak álmomban, gyönyörűbb voltál, mint valaha,
Haldokoltál az ágyamban, hangtalanul szavakat mormolva.

Csak pár szót leheltél ajkamra:
„Szeretlek, s nem feledlek soha…”

Válaszom már nem hallhattad, szemedből kihunyt a szikra,
S azt sem láthattad, arcomról könny hullt a padlóra…

„Én is szeretlek…” – nyöszörögtem sírva,
De te ezt már nem tudod meg soha, de soha…

2009. március 6.

Könnycsepp vagyok ráncos arcodon,
S bár nem ringattak bölcsőben,
S nem koporsó lesz végső nyughelyem,
Rám mégis emlékezni fogsz.
Emlékszel majd miként születtem,
s hogyan simult arcodhoz hűsítő testem.
Szemeddel látok, szíveddel érzek,
S tudok rólad mindent, mit csak tudni lehet.
Ha szükséged van rám, megszületek,
S ha kell meg is halok érted.
Hisz én vagyok az egyetlen:
A könnycsepp ráncos arcodon…

2009. március 13.

Álmodozás csalfa ígéretétől öröm-mámorban úszva,
nem gondolva jövőre, múltra,
napjaink sanyarú valóságában szenvedve-örülve,
erőltetett mosollyal arcomon,
áthajózok egy világba, hol könny jéggé válik ajkamon.

2009. március 13.

Szolgák voltunk, a szabadságért harcoltunk,
s miután eljött az áhított szabadság: Törvényekből ketrecet kovácsoltunk.
Ketrecet, gyermekeinknek,
hogy megmaradjunk örökre szolga-nemzetnek.
Egy népnek, mely szolgája önmagának,
S könnyezve meséli múltját a nagyvilágnak.

2009. március 13.

Szánalmas férgek:
a verem-hideg kocsma pepita padlóján hemperegnek,
Sört okádnak, füstöt köhögnek,
De ha a világról kérded őket: Elcsendesednek,
S keserű könnyel szemükben a plafonra néznek, s megremegnek.

2009. március 14.

Fényes égbolt alatt szunnyadó magány szülte vágyakozás
lángra lobbantja szívem sóhajoktól megtépázott csipkebokrát.
Búsan bolyongok e kies pusztaság szénné égett talaján,
próbálom elérni a lelkemben a remény utolsó szikráját.
Pár fűcsomó a feledés végső peremén,
segíteni próbál, de már érzem, nincs remény.

2009. március 15.

Régi ismerőst látva,
vér tódul a szívkamrába.
Porából újra kél a szenvedély,
gondoltam szárnyra kap,
s az égető nap sugarában elporlad…
a realitás talaján,
a szerelmes szenvedés véres oltárán…

2009. március 18.

Párok sétálnak kéz a kézben,
Együtt sodródnak bánatban, örömben.
Lelkük összeforrva,
S én magamra hagyva.
Kihűlt szívvel,
Megtört lélekkel,
Szememben az üresség reményvesztett sóvárgásával,
Én, egyedül, a világnak háttal,
A félhomályba vesző, rejtett világban,
Elfeledve, magányosan,
Elrejtve mindentől,
S mindenkitől,
Mindörökké egyedül.

2009. március 25.

Érzelmekkel teli összevisszaságban
utcán fetreng a létem.
Degenerált tuskók üres locsogása
borzolja az elmém
hitvány képzelgésekkel teli káoszát.
Temérdek könnyben megbúvó,
vállszorító világtalanság kísért,
csontomban érzem:
Jön a vég, s nincs remény.

2009. március 27.

Szabad élet kilátástalanságába burkolódzó,
szabályozásoktól megtört lelkem
kiutat keres, de zárva minden kapu,
figyelve minden ösvény,
kiút már csak az önpusztítás, s a golyó,
mely megvált, s eltüntet örökre.
Életem novellájából kitörlök minden sort,
legyen hát így, ha már így hozta a sors…

2009. március 27.

Királyunk tűzben edzett markába
lángoló kardként törvényeket adtunk,
hogy védelmezze vele kicsiny országunk.
Ehelyett otthonunk eladta,
kardját beolvasztotta,
bilincsnek, mely csuklónk szorítja
és soha, soha sem ereszt.

2009. március 28.

Bezárt ajtók, s ablakok,
bilincsbe vert lábak, s karok,
a láncra vert elme unottsága,
a tétova magány reményvesztett ódája.
Csupán ezek, mik bilincsbe vernek,
s egymagam a föld alá temetnek,
az űr sötétjébe, a világ tehetetlen semmijébe taszítanak.
S elporladok, hogy belőlem semmi sem marad.
Vagy talán csak a hamu, a színtiszta sötétség,
melyből születtem, s mi jelzi utam végét.
Utam végét, mi a semmibe vezet,
hol lelkem végre, végleg nyugalomra lelhet.

2009. április 1.

Szomorúság véres angyala,
megvetés vörös szemű démona,
egyhangúság őrjöngő fenevada,
jöjj el értem! Hamvassz el! Vagy tépj szét!
Taszíts le sziklaszirtről!
Perzselj halálra!
Tépd ki lelkem, s vigyél innen e vérgőzös pokolból,
a semmi ürességének megváltó, nyugodt magányába.

2009. május 10.

Homályos utakon tévelyegtem vakon.
De most fény gyúlt az éjszakában,
az évnek legszebb évszakában.
Fénylő szempár vezet utamon,
s már nem tévelygek vakon.
Tisztán látom az ösvényt,
ő vezet, s én mosolygok,
mert tudom, többé sosem járok vakon.
Többé nem vesztem el világom,
míg velem van nem lesz többé sötétség,
csak mindent elárasztó, földöntúli fényesség.
Én járom tovább utam, kétségek nélkül,
s ő felettem repül,
kezében tartja örökké szerető szívem,
örökkön mutatja az utat,
szeret s mindig mellettem lesz,
mert ő a fényesség az éjszakában,
a legszebb virág életem ablakában,
szeretni, becsülni, tisztelni fogom
mindörökké, amíg csak élek,
amíg csak el nem száll belőlem a lélek.

2009. július 1.

Tétova kétely robog négy keréken a végtelenbe,
mint újszülött gyermek, felsír a motor.
Fájdalomtól sikolt, a lét fájdalmától.
Fáj semmit sem tenni, s fáj tenni is.
Láncra vert őrjöngés,
magukat sirató emberek,
e világ rettenet!

2009. július 19.

A sors fonalát csócsálom?
Vagy az élet küszöbét?
Mindegy is! Hisz a lényeg, a lényeg?
Életet megélni, bőszen habzsolni, s feledni a tegnapot!
Feladni a tegnap nyomorát,
kortyolni a sörből, s élni, élni tovább!

2009. augusztus 14.

Az idő sodrásában feloldódnak emlékeim,
szívem tele ürességgel,
s a tenni akarás nyomasztó magányával.
A múltban élek, a jelenben küzdök,
s a jövőbe révedve álmodok egy szebb holnapot.
Jöjj el álmaim világa, a valóság rettenet…

2009. augusztus 15.

Miért? Miért van az,
hogy szerelmes láncoktól gúzsba kötve kíván a nő.
De szárnyait szabadra tárva,
a széles világra tekintve,
a málnásban másfelé kacsint.
Miért? Miért ne?
Hisz az élet ilyen,
s én, én, én elporladok…

2009. augusztus 28.

Számosított értékek,
kreált szükségletek
takarják el szemem elől a lét lényegét.
Az iskolapad szűkös magányában ülök még,
de máris tengernyi adósság fájdítja fejemet.
Könyörtelen büntetik, ha élni akarok,
elveszik azt a keveset is, mi megadatott.
Fenevadak a törvény súlyos pörölyével szolgálnak és védenek,
szolgálnak és védenek, de leginkább önmagukat.

2009. szeptember 24.

Cefrébe folytjuk bánatunk,
s örömünk utolsó foszlányait.
Élesen sikoltunk az éjszakába,
a jövőt rácsos ablakunk sötétjébe zártuk rég.
S csak várjuk a nőt, a lényt,
ki tudatja itt a vég,
nincs tovább, a várakozásnak vége!
Jön a jövő vonata,
s hogy mit hoz, nem tudom meg soha.
Csak ha majd megélem,
ha meg merem élni azt.

2009. október 23.

Magam épített tutajom roskadozva siklik az élet folyamán.
A halál gondolása integetve suhan el mellettem,
az élet csupán ennyi? Sodródni az árral,
míg a halál arcon nem csókol,
s mi ember-képződmények felé fordulva elsiklunk a vég felé?
Hát nem! Én csókot váltottam a halállal!
De a döntés az enyém volt.
Azóta is élvezem az élet gyönyörét,
hisz a halál édes csókja megvár a kapunál,
a kapunál, a világ végén, hol a végső csókot megkapom,
s a halál ágyában a nyugalmat végre, végleg megtalálom.

2009. október 24.

Zárulnak a kapuk, szűkül a világ.
Küszöbömön nyüszít a valóság.
Ajtót nem nyitok rá,
még nem akarok.
Túl a második X-en,
bámulok ki az ablakon,
vagy a múltat kémlelem a visszapillantóban.
S csak várom, várom a csodát.

2009. december 14.

Hányatott világom szürke felleges, komor valójában
gubbasztva, remegve tekintek a jövőbe.
Szürke beton-toronyként magasodik fölém a holnap.
Vajon túlélem a holnapot? Vagy rám szakad a valóság?
Nyomjon hát agyon, ha úgy hozta az élet!
Ez a reményvesztett nyomorúság…

Vizsgaidőszak start!

Elkezdődött ez is, itt a vizsgaidőszak. Bár már egy egész hete megkezdődött, mégis csak most érzem igazán, hogy kezdetét vette. LoL, ez egész értelmes lett.

Kedden már jön az első vizsga Diszkrét matekból, asszem’ el kéne kezdeni tanulni.

A félév közbeni elvárások nem is voltak olyan vészesek, mint ahogy az előre elképzeltem. Na persze kellett 2-3 óra tanulás hetente, ami elég megviselő, de azért én nehezebbre számítottam a korábban hallott legendák alapján. Ami az egészben érdekes, hogy a félév-végi vizsgák viszont nagyon nincsenek összhangban az eddig elvárt szinttel. Így a vizsgák letétele már nem lesz olyan egyszerű menet. A beseggelni való száraz elmélet olyan hatalmas méreteket ölt hogy nincs is rá jó szó. Nem is biztos, hogy boldogulok majd vele, de éppen ez a lényeg. Most majd minden kiderül. Pontosabban csak annyi, hogy megy ez nekem vagy sem. Egyelőre végtelennek tűnő Architektúra és Progalap tananyagra tekintve nagyon úgy tűnik, hogy ezt nem nekem találták ki. Ez van, ez már nem a középsuli.

Vannak itt azért jó dolgok is, már nem annyira távolinak az egyetemi arcok, sorstársakká váltak, így már nem tűnik akkora nyűgnek az egyetem mint a félév elején. Persze most is, mint mindig valószínűleg az én hozzáállásommal van a gond. Ami nem tetszik, azt nem vagyok hajlandó befogadni. Nem akarok elméletet tanulni!!! :S

A napokban meg is kezdtem a készülést az első vizsgára, persze megint volt, ami elvonja a figyelmemet. Belső késztetésemnek engedve végignéztem a Soul Eater című valamit. Hát mit is mondjak, elég fura egy anime. (Igen 51 részt végignéztem, biztos sokat tanultam közben. xD) Nos, ennek a csodának az első néhány része sokként ért, a fura rajzolás és történet miatt, de amint ezen túlléptem már nem volt megállás. Valahol a huszon-valahanyadik rész környékén viszont az addig szórakoztató műsor átváltott valami másra. És, mint általában a “más” itt sem jelent semmi jót. Konkrétan szörnyű lett szerintem és ez csak fokozódik az utolsó részig, ami aztán már mindennek a teteje. Ahogy az lenni szokott a történet végére főhőseink szembe kerülnek a legbrutálisabb ellenféllel, küzdenek és mikor már nincs remény, akkor fél órát pofáznak a barátságról, összetartozásról, stb. Ez itt sem történt másként… de ne várjunk semmi csodát, egy egyszerű bátorsággal teli ütéssel az ellenfél padlóra került, főhősünk feszít egyet és vége. Semmi ünneplés, semmi összeborulás. Csak bumm és vége. Azért 10ből 7 pontot mindenképp érdemel ez az anime, de ezt is csak az első felében nyújtott teljesítmény miatt.

Megyek is tanulni, mostmár tényleg, elvileg már nem jöhet közbe semmi zavaró tényező…

A dolgok állása:

Tárgy neve	Kreditérték	Érdemjegy
Diszkrét Matematika	6	5
Kalkulus	4	2
Programozás Alapjai	10	5
Számítógép Architektúrák	3	Bukás, Új vizsga: Jan. 26
Szervezeti viselkedések	2	5
Környezetvédelem és minőségügyi…	2	5

Szükségem lenne egy mázsa szerencsére, meg némi felesleges szabadidőre, akinek van az küldjön postán. Köszönöm!

Szellem a gépben?

A noti megvásárlása óta szegény asztali PC-m száműzve lett a számítógépasztalról. Egyszer-egyszer próbálkoztam beindítani, zörgött-morgott, de képet nem volt hajlandó adni (alaplap hiba?). Tegnap végre rászántam magam, hogy a végére járjak ennek a problémának, mert hát torrentes gépnek azért csak jó lenne.

Memóriát, videókártyát cserélgettem, procit takarítottam, eredménytelenül. Aztán végső próbálkozásképpen kiszereltem a gépből mindent, alaplapostul, mindenestül. Ráraktam az alaplapot egy hungarocell lapra, majd összeszereltem. Power gomb megnyom…és… láss csodát! Elindul, megy mint az állat. Ezután visszaszereltem mindent a gépházba, újabb próba és tárá, működik szépen. Tulajdonképpen nem változtattam semmit, csak kivettem mindent, majd visszatettem. Jó-jó, lehet, hogy az alaplap hozzáért a gépházhoz és letestelt, de én inkább a PC lelkének tudom be ezt a csodát. Ugyanis mondtam neki, amikor szétszereltem, hogy ha most nem indulsz be, akkor kihajítalak a kukába (ami valójában azt jelenti, hogy megy a fiókba “jó lesz még valamire” felirattal xD).

No, de ha már nekiláttam ennek a szerelősdinek, úgy gondoltam kiszanálom már a sok felesleges cuccot a fiókból. Volt itt egy régi csoda-gép, 1.7es celeron proci, alaplappal, integrált vidivel. Mindez, “ROSSZ” felirattal. Asszem’ anno az alaplappal volt gond, ezért került a süllyesztőbe. Gondoltam egyet és a másik, már működő gépből, az egyik RAM-ot áttettem ebbe a 2es számú gépbe. Már csak egy TÁP és egy WINYÓ hiányzott. Tápból akadt a fiókban egy “ROSSZ” feliratú, aminek csak 1-2 dugója szolgáltat feszültséget. Winyóból pedig egy jobb napokat is megélt 40GBos, “TESZTELNI” feliratút találtam. Ezeket összeraktam egy gépházba és uccu neki, nyomtam egy power. Nem fogjátok elhinni, de ez is beindult.

Hozzácsaptam a két géphez a fiókban lévő 1000 éves görgős egereket, meg a lesárgult billentyűzeteket és kész is a csoda. Van két működő asztali PC-m. Azért ez nem semmi!

1es gép:

- Valami szir-szar alaplap (azt hiszem ASUS)
- AMD Athlon64 3000+ 2GHZ (természetesen 1 magos)
- ASUS EN7100GS512 vidikártya
- 512MB DDR RAM
- 40GB IDE HDD
- 250GB SATA HDD
- DVD-író (egyszer sem használt)
- Floppy
- IDE Rack (üres)
- Bazinagy gépház
- 400W táp
- Villódzó-döglődő 17es AOC monitor (7 éves)

2es gép:

- Valami szar inteles alaplap
- Intel Celeron 1.6GHZ proci
- Integrált videókártya
- 256MB DDR RAM
- 40GB IDE HDD
- Floppy
- Mini gépház
- 400W táp (csak 1 dugója jó) xD
- Szintén döglődő, eléggé használt 17es FUJITSU SIEMENS monitor (kb. 4-5 éves)

Torrentes gépnek mind a kettő megfelel. Minden másra meg itt a noti. Az 1es gépbe még kell egy venti-csere, mert úgy zörög mint az állat és így éjszakai üzemre nem túlzottan alkalmas.

Én, a KERESZTAPA xD

Nos igen, ennek is elérkezett az ideje. Az amúgy is népes családunk újabb poronttyal bővül bátyókám jóvoltából. Ki nem találjátok milyen kitüntetésben lesz részem emiatt! Igen,igen! Én leszek a lurkó keresztapja. A gyerkőc egyelőre vár még a megszületéssel, jól érzi még magát odabent. Várhatóan majd csak új évben jön világra.

Ezzel együtt immáron 6szoros nagybácsivá lépek elő és megkapom a keresztapa megszólítást is. xD

Ez most egy rövid, ugyanakkor magas örömindexű post. Tessék örülni!

New post: Életjel, szófosás

Elég régen nem írtam már bejegyzést, egyrészt lustaságomból fakadóan, másrészt pedig a szabadidővel is hadilábon állok. Node most itt egy új post életjelként:

Egyetem:

Közeledik a félév vége, egyre jobban szorul a nyakam körül az a bizonyos hurok, ami arra sarkall, hogy elkezdjek tanulni. Eddig minden a legnagyobb rendben halad, minden lényeges tárgyból elértem már a vizsgára bocsátáshoz szükséges minimális pontot, sőt van amiből ennél jóval többet. Lássuk ezt egy kicsit számosítva:

Tárgy neve	Megszerezhető pontok száma	Megszerzett pontok száma
Diszkrét Matematika	35	33
Kalkulus	21	10
Programozás Alapjai	30	27
Számítógép Architektúrák	10	5
Szervezeti viselkedések	0	0
Környezetvédelem és minőségügyi…	0	0

A számokból máris kiderül, hogy hazudtam, hiszen Architektúrákból 10-et kell minimálisan elérni, szóval abból még van izgulni-való. De a többiből egészen jól teljesítettem eddig, legalábbis magamhoz képest. A két alsó tantárgyból nincsenek dogák, majd a félévi megmérettetés dönt el mindent. De ezeknek a tárgyaknak eléggé alacsony a prioritása nálam, így még egyetlen előadáson sem voltam még. Ami azt illeti a többi tárgyból sem voltam még 2nél több előadáson, inkább csak a gyakorlati órákat látogatom, ott legalább érdemben haladunk az anyaggal. Mostanra az elejében még olyan furcsa új arcok sorstársakká, a félelmetesen távolinak tűnő előadók/gyakorlatvezetők pedig megszokottá váltak. Bár a félévi vizsga nem lesz egyszerű, tekintve, hogy “csak” elmélet lesz, amiben én, mondjuk úgy nem jeleskedem, mégis teljes nyugalom honol a lelkemben. Valahogyan befészkelte magát a gondolat, hogy ez már nem kötelező. Ha nem sikerül, hát sem sikerül. Egy biztos, ennél több energiát (heti 4-5 óra) nem vagyok hajlandó befektetni, csak akkor, ha programozásról van szó. Akkor akár több teljes napot is képes vagyok megszállottam feláldozni a tantárgy oltárán. Végtére is a programozás miatt mentem egyetemre.

Természetesen nem minden fenékig tejfel, a szoctám-igénylésemet sokadjára ugyan, de elfogadták, bár ennek ellenére sem kapok egy árva megveszekedett garast se. Nem vagyok elég csóró vagy nem tudom. A vicces az egészben, hogy sokan – köztük én is – látják a “kiskapukat” a rendszerben, össze tudnám hozni, hogy megkapjam a maximális szoctámot (24.000 Ft/hó). A különbség az emberek között csupán annyi, hogy van aki kihasználja a kiskapukat, van aki nem. Én már csak ilyen jótét-lélek vagyok, maradok becsületes csóró. xD

Jelenleg a legnagyobb kihívást a 2. programozás ZH-ra való felkészülés okozza, mert az előző ZH-tól eltérően ennél megkaptuk a lehetséges ZH feladatokat. Igen-igen, megkaptuk! 10 feladat, melyből majd a vizsgán egyet kisorsolnak. Laza 1 hét és megannyi kíméletlen billentyűverés után elkészültem a 10ből 7 feladattal, bármelyiket is kapom a vizsgán meg tudom csinálni. De a maradék 3al nem boldogultam, így felajánlottam a köz javára a már elkészült 7 feladatot és cserébe megkaptam a maradék 3at. És igen! Még így sem értem. Pontosabban értem, de nem tudom. Nem lesz ez olyan könnyű, mint ahogy azt az ember elsőre elképzeli.

Van még hátra néhány megmérettetés, kíváncsian várom, hogy milyen meglepetést tartogat nekem az élet. Ha nem jön össze elmegyek tanárnak, ha az se, akkor rendőrnek. xD Előbbit komolyan mondtam, utóbbit viccnek szántam. De jó is lenne tanárnak lenni, kicsit nyugisabbnak tűnik, mint egy nagy cégnél programozóként húzni az igát… No majd kiderül… idővel…

Anime, filmek, sorozatok, játékok: Digitális időrablás:

Az utóbbi időben elhatalmasodott rajtam minőség-mánia. Eljutottam arra a pontra, mikor már nem elégszem meg egy egyszerű DVDRip vagy DVD film minőségével. Szintet léptem, a mostani alap minőség a BD/BR/HDRip, ami egy filmnél 2-4 GB, míg anime esetén 400-800 MB tárhely-fogyást eredményez a vinyómon. A régebbi filmeket is megszállottan elkezdtem beszerezni és megnézni ilyen minőségben, valamint már animéket is ilyen minőségben vadászok.

Így esett a választásom a “To aru Majutsu no Index” című animére is, melyet szoftsubos-videós kiadásban, BDRip (1080p) minőségben le lehet tölteni az UraharaShop jóvoltából. Az animéről még nem nyilatkozom, bár már túl vagyok 10 epizódon. Annyit azért elmondhatok, hogy mindenképpen egy drágakőnek számít. Ennyi idióta karakterrel, loli tanárnénivel, varázslattal, béna főhőssel nem lehet rossz.

Filmekből volt szerencsém mostanság az “A kezdet kezdete” (Year One) című remek alkotáshoz, amitől garantáltan agyfaszt kap az ember 10 perc után. De hát a jó öreg Jack Blacktől nem is számítottam másra. Volt itt még Crank 2, Tranformers 2, Jégkorszak 3, stb. Röviden mindenből a folytatások, illetve a folyatások folytatása. Több-kevesebb örömmel konstatáltam a filmek tartalmi minőségét, majd továbbléptem. Nem volt egyetlen film sem, ami különösképpen megfogott volna, de a folytatások már csak ilyenek. Megnézi az ember, majd lefekszik aludni.

Sorozatok terén tovább robog a House és a Smallville. Előbbi hatalmas meglepetésemre újult erővel felívelni látszik. House doki kijött a rehabról, gyógyszermentesen, a régi-régi első csapattal, megannyi poénnal és drámával hétről-hétre elhozza a felfrissülést. Garantált a szórakozás. Utóbbi, mármint a Smallville, egyre inkább erőltetettnek tűnik, kicsi Kent fiú supermant játszik , zöld íjászunnk egyszer fent, egyszer lent. Hol satu részeg, hol meg ő a hero. Bár a legutóbbi rész már egy kissé előmozdította a történetet, szal’ még kitartok a sorozat mellet, elvégre ha minden igaz ez már az utolsó szezon. A Csillagkapu: Atlantisznak is vége szakadt tavaly. 5 évadot megélve a csúcson, a legjobbkor méltósággal távozott a képernyőről. De a Csillagkapuk nem álltak le, itt a franchise legújabb gyermeke a Csillagkapu: Univerzum. Mint nagy SG rajongó, aki végigizgultam a Csillagkapu 10 évadját és az Atlantis 5 évadját is, valamint magamévá tettem a két SG-filmet is (melyet az SG-1 lezárásának szántak) kötelező jelleggel bele kellett csapnom a lecsóba, pontosabban a sorozatba. No jól belekavarodtam a mondatba, lényeg, hogy elkezdtem nézni ezt is. Eddig 7 részt néztem meg és meg kell mondanom, hogy csalódtam. Ez egy egyszerű szappanopera, ami egy űrhajón játszódik. Minden részben egy-egy krízishelyzet, közben kivesézésre kerül, hogy ki-kivel kefél, hopp tegyünk bele egy csillagkaput is, hagy forogjon és ennyi, semmi több. Nem találtam magamnak igazán szerethető karaktert. Ha nem SG lenne már parkolópályára állítottam volna. Negyedik és egyben utolsó sorozat, ami idén a listámra került, az nem más mint a FlashForward. Annyit mondok: Végre egy sorozat, ami azt adta amit vártam tőle. Az első részben mindenki beájult 2perc 17 másodpercre és látta a fél évvel későbbi jövőjét. Nos persze van, aki nem látott semmi érdekeset, nem róluk szól sorozat, hiszen van aki látott sok-sok érdekes dolgot. Van itt volt-alkoholista rendőr, van itt olyan aki nem látott semmit, ezért úgy véli meg fog halni, ezért nem látott semmit (nem téved). Persze a “kitekintés” alatt sokan meghaltak, hiszen repülők zuhantak le, autók karamboloztak, egész városok dőltek romba. Temetetlen hullák mindenütt, vér, tűz és rettegés. Nah jó, nem ennyire durva, nem mutatják a földön kúszó hullákat, meg a második részre már szépen össze van takarítva, hiszen ügyesek. A sorozat a továbbiakban a kitekintés megmagyarázására irányuló nyomozásról szól, valamint a kérdésről, hogy meg lehet-e változtatni a jövőt vagy az már kőbevésett dolog? Elég érdekes, bár így is csak a “nézhető” szintet üti meg.

Nos igen, filmek, sorozatok, animék van itt minden, ami rabolja az amúgy is kevés időmet, de plusz 1-nek itt van még a játék dolog is. Nos én, mintegy 3éve nem játszottam semmiféle számítógépes játékkal. Ezt tettem azért mert sok időm ment rá, valamint ha egyszer elkezdek egyet, belső kényszertől vezérelve muszáj végigjátszanom. Nomeg 3. indokként ott volt az is, hogy a legtöbb új játék már el sem indult a gépemen. Most, hogy a notebookom egy komplett hordozható erőmű az asztali PC-mhez képest…hát igen…újra felmerült a lehetőség, hogy játsszak. Első kiszemeltem a Prince of Persia sorozat volt. Néhány hétvégém beáldozásával, végigjátszottam a Prince of Persia: Sands of Time, Warrior Within és True Thrones játékokat. Zseniális történet = gép elé szegezés = kialvatlanság = állandósult morcosság. Mikor mindezeken túljutottam, egy Shift+Del kombinációval megváltottam magam a béklyóból és így még kísértésbe sem esek, hogy újra végigjátsszam. Hurrá! Teltek a napok, a hetek újra játék-függőség mentes lettem, helyreállt a rend lelkemben. És akkor megláttam egy videót: Dragon Age: Origin. Bassza meg. Megint játszok. Nyomom ezt fránya Dragon Age: Vérvonalak címre keresztelt játékot, ami hihetetlen atmoszférájával és magyar feliratával (xD) magával ragadott. Jelenleg 14%-nál állok és próbálok nem függő lenni és hetente csak 1 nap játszani.

Ezek összességében tükrözik, hogy mennyi felesleges időt töltök el a notim fölött görnyedve, elzárkózva a világtól, borostásan. Ettől még nem vagyok antiszoc-kocka, de még saját értékrendem szerint is furcsa vagyok. Node persze jut másra is idő, ilyenkor látszik milyen sok órából áll egy-egy nap. Bár ennek pont az ellenkezőjét szoktam mondogatni… ha egy nap 48 óra lenne…

Könyvek, könyvek, olvasok:

Mint a cím is mutatja olvasok. Nagyon rég hódoltam már ennek a szenvedélyemnek, hiszen egy filmet megnézni gyorsabb és egyszerűbb. De a mostani filmek tartalmi minőségét tekintve, valami normális szórakoztató cucc is kéne, ezért visszatértem a könyvekhez. Bármilyen vicces Vavyan Fable könyveit kezdtem el rágni, “A pokol is elnyeli” cíművel kezdtem, melyet randomra választottam a nappaliban roskadozó könyvespolcról.  Na jó, nem roskadozik, de így jobban hangzott. Mivel anyum nagy fan, ezért Fable összes könyve megvan neki, így gondoltam belekezdek ebbe. Bár így most szétnézve az én szobámban is több mint 100 könyv van. Basszus mennyi idő lenne ezt átrágni. Van kb. 3000 könyv a házban, szóval egy könyvtárban lakom. xD Mit tegyek, az ősök szeretnek olvasni. Egyetlen nagy hátrányom, hogy ha magamban olvasok, vagyis a “szemmel” akkor nem értem mit olvasok, csak úgy nagyjából kapizsgálom. Éppen ezért halkan suttogva olvasok, hogy halljam. Így már minden ok, egyetlen hátránya ennek a technikának, hogy kb. 10szer lassabb mint a “szemmel olvasás”. xD Lassan, de biztosan, ez a mottóm. Először azt hittem velem van a baj, de apum is így olvas. Ti hogy vagytok ezzel?

A Windows 7 csodái és a Media Center:

A Windows Vista vonzáskörén kívül estem eddig, így mint már hosszú évek óta maradtam az Windows XP-nél. De a Windows 7 megjelenése bennem is beindított valami olthatatlan vágyat a kipróbálására, így nekem is felkerült a notimra, mégpedig a legbrutálabb Ultimate verzió. Első próbára: Tökéletes! Fantasztikus! Több hónap után: Még mindig Fantasztikus! De most komolyan, egyszerűen minden helyén van benne, DVD-n kerül be képbe, a telepítést egy óvodás is el tudja végezni és bumm fent is van a gépen. Maga az oprendszer nem DVD nagyságú, de a DVD mégis tele van, ez köszönhető annak, hogy megannyi driverel van kitöltve a fölösleges lemezterület. Telepítés után ezeknek a drivereknek köszönhetően mindent felismer, nem kell videókártya, hangkártya, kártyaolvasó, stb. telepítésével szarakodni. Még a beépített webkamerát is felismerte gond nélkül. És amint “kiszagolja” a netet, egyből frissíti magát az oprendszert és a drivereket is. Egyszerűen fenomenális. A “hálózatok” rész össze lett olvasztva. Nincs különválasztva a kábeles és a wifi elérésű net. Mind egyetlen listában jelenik meg és egyetlen kattintással már ki is lehet választani a nekünk tetszőt. A működése szélsebes. Megkockáztatom, hogy gyorsabb a noti vele, mint XP-vel és ugyanakkor a Vista minden újítását magában hordozza. Az ablakok csoportosítása a tálcán valami eszméletlen jól van megoldva. A kereső-indexelő szolgáltatás kiválóan működik (bár ez már Vista alatt is érezhető volt). Van persze megannyi újdonság, ami miatt imádom, de túl hosszú lenne mindent leírni. Talán említésre méltó a felturbózott wordpad, ami szinte már egyenértékű a Microsoft Office csomag beli Word-el. Minden formátumot kezel, az openoffice formátumoktól kezdve a docx-ig.

Mégis a kedvenc beépített programom a Windows Media Center lett, ami bár nem újdonság, de nekem mégis az. Értem ezalatt azt, hogy mint utóbb megtudtam, már XP alá is elérhető volt ez a progi. De ugye mivel nem kerestem, így nem is találtam meg. Vistában már benne volt, de azt meg itthon nem használtam, így nekem ez most újdonság. Hogy mi is ez a program. Egy megannyi szolgáltatást ötvöző katalogizáló-videólejátszó-képmegjelenítő-zenelejátszó-rendező-áttekintő mindenes.

Alap szolgáltatásai közé tartozik egy képnézegető részleg, ami egyszerűen csodás. “Képtár” névre hallgat (nem, nem Kaptár! xD). Egymás mellett kis méretben jelennek meg az egyes mappákban lévő épek, ezeknek a kis-képeknek a mérete állítható. Kurzormozgató nyilakkal vagy egérrel lehet mászkálni, az éppen aktuális kép szépen kiemelődik és egy enterrel vagy kattintással megcsodálhatjuk teljes méretben is. Van itt még zenetár is. Ami albumonként a borítót is megjeleníti, a borítókat netről szedi le a mappanév alapján. Elég csilivili, de szerintem nehézkes, maradok a winamp-nál. Ami viszont kiemelkedő szolgáltatása a programnak, az nem más mint a “Videótár” és a “Filmtár”. No akkor erről bővebben:

A “Filmtár” a videó neve, illetve az őt tároló mappa neve alapján beszerzi a netről a borítókat, postereket, leírást, stb. Sőt, ha a filmet mappába tesszük és a videó mellé elhelyezünk egy ‘folder.jpg’-t, ami a film borítója, akkor nem netről fog dolgozni, hanem offline módon, a lokális adatokkal dolgozik. Háttérképet is megadhatunk ‘backdrop.jpg’ néven, valamint a leírást is megadhatjuk egy ‘mymovies.xml’ fájlban. Van olyan megjelenítési forma a filmtárban, ami egy állított téglalap alakot ad minden egyes videónak és a folder.jpg-t ráteszi. Tehát lesz egy csinos kis filmtárunk, amiben áttekinthetően láthatjuk a filmjeinket úgy mintha a tékában lennénk. Sorakoznak a borítók egymás mellett és ha valamelyiket kiválasztjuk, akkor még infókat kapunk a filmről, majd le is játszhatjuk. DE van egy kis bökkenő:
1. Az automatikus adatbegyűjtés a netről csak akkor működik, ha a film mappája a film eredeti angol címére van elnevezve.
2. Ha egy több darabból álló filmet talál (part1,part2 vagy cd1,cd2) akkor azt külön jeleníti meg a listában.
Az 1-es pont felettébb bosszantó, mivel én (és szerintem mindenki) szereti, hogyha a magyar címeket látja az egyes mappák neveként. Szóval így marad a manuális adatbegyűjtés és a mappákban való elhelyezésük. Persze ezt is meg lehet könnyíteni, erről később még írok. A 2-es pont viszont iszonyúan idegesítő és nem lehet kikerülni. Éppen ezért: Filmtár elvetve.

Jöjjön akkor a “Videótár” hátha ezzel több szerencsém van, no ez már kiküszöböli a 2es pontot (mappákat listáz, nem fájlokat), de az 1es pont továbbra sem megoldott. Plusz ennél meg nincs DVD-borítós megjelenítés. Csak kis kockákban jelennek meg a borítók, így kb. a borítók közepe látszik az előnézeti ikonon. Nekem ez sem tetszik: Videótár elvetve.

Mivel tudtam, hogy nekem valahol a kettő között kéne találnom egy középutat, így vadul beizzítottam a Google-t és keresni kezdtem. Laza néhány óra után ráakadtam egy kiegészítőre, melynek neve “Media Browser”. Ezt feltelepítve megoldódik minden probléma, van 3D-s DVD-borító megjelenítés, kezeli a mappákba helyezett több darabból álló filmeket (1 videófájlként jelenik meg). Kezeli a mappákban lévő ‘folder.jpg’, ‘backdrop.jpg’, ‘mymovies.xml’ fájlokat is. Szóval minden tökély! Ezt kell feltenni mindenkinek és máris van egy igazán jó filmtár. De ugye még mindig fent áll a bibi, hogy csak angol cím alapján gyűjt adatokat. Szóval, nekünk kéne leszedni az infókat, borítókat és betenni az egyes mappákba. Erre nyújt segítő kezet a “Media Center Master” nevű progi, ami angol cím alapján leszedi IMDB-ről a borítót és az infókat, valamint a postert a themmoviedb.org-ról. Így nincs más dolgunk, mint hogy:
1. Átnevezzük a film mappáját az angol címre.
2. Behúzzuk a mappát a Media Center Master programba, ami leszedi az adatokat és belementi a film mappájába.
3. Visszanevezzük a mappát a magyar címre.
4. Megnyitjuk a mymovies.xml fájlt notepad++ programmal és átírjuk a kívánt részeket. A ‘LocalTitle’ résznél megadott cím fog megjelenni a Media Centerben a film adatlapján. A ‘Description’ rész a film leírása. Ezeket kell módosítani a magyar címre, illetve leírásra, majd mentés és kész.

Mivel ezt a 4 lépést végrehajtani több 100 film esetén elég időigényes, így jelenleg egy php-s megoldáson agyalok, ami hasonlóképpen működne, mint a Media Center Master, csak ez port.hu-ról magyar cím alapján leszedné a magyar leírást és az angol címet, majd az angol cím alapján themovedb-ről a borítót meg a postert, meg IMDB-ről a többi huci-mucit (színészek, rendező, stúdió, stb.). Ez a progi még csak ötlet formájában létezik, így még várni kell az elkészülésére. Egyelőre azt sem tudom, hogy megoldható-e. Ha nem akkor marad a manuális rabszolga-meló. De higgyétek el: Megéri! Fantasztikusan néz az, ha a sok száz film borítói között lapozgatva bármelyikre ráklikkelsz, akkor látod, hogy ki rendezte a filmet, kik játszanak benne, látsz egy rövid leírást is, mindehez hangulatot teremt, hogy a háttérben a film egy postere virít. Eszméletlenül jó! Bár még csak kb. 35 filmnél játszottam végig ezt a 4 lépéses dolgot, azért megmutatom hogy is néz ki.

Filmek böngészése…

A kiválasztott film rövidített adatlapja…

A film részletes adatlapja…

A színészeket is meg lehet nézni…

Az első képen az látható, hogy is néz ki amikor lapozgat az ember a filmek között. Ha átlépsz egy másik film borítójára, akkor természetesen annak a postere kerül majd a háttérbe. A második képen a gyors-adatlap látszik, ez jelenik meg akkor, ha ráenterezek a filmre. Bal oldalt látható egy ikon, melynek segítségével a részletes adatlapra lehet átlépni, ami a 3. és 4. képen látható. Persze, mint az a 4. képen jól látszik még nem tökéletes a dolog, hiszen a színészek fotói nem jelennek meg. A programnak van egy erre kijelölt mappája ahová le lehet menteni a színészek képeit és akkor azok is megjelennek, de engem ez már különösképpen nem érdekelt. Nekem elé a magyar leírás+magyar cím+borít+poster. Egyébként egy kis trükkel még trailert is lehet csatolni az adatlaphoz. Csak, mivel egy jó minőségű trailer 40-100MB-ig terjed és több száz filmnél ez tetemes helyet foglalna el, ezért ezzel sem foglalkozom. Jelenleg 3 féle témából lehet választani. Ez most a ‘Diamond’ nevű téma, lehet még választani a ‘Default’-ot, ami a maga egyszerűségében szép , valamint van még a ‘Vanilla’, ami szép és jó, de nekem nem jött be, bár hamarosan érkezik a ‘Vanilla 2.0′, ami már több lesz mint téma.

No asszem’ ezt is kiveséztem… mi van még? Jóllehet semmi. Ha minden igaz kiírtam magamból mindent. Legközelebb nem hagyom így felgyülemleni, mert szétrobban a fejem.

Ezzel azthiszem rekordot döntöttem, ugyanis a “Word count” pontosan 2828-at mutat, szóval Giga-post!

Kotosy voltam, pápá!

Megjegyzés: Szege! Remélem elégedett vagy…

Éjszakai bejegyzés

Jó ideje nem írtam már ide. Ennem több oka is van, legfőképp az, hogy nincs időm. Tudom-tudom, olyan nincs, hogy az embernek nincs ideje valamire, maximum nem szakít időt valamire. DE… Nincs De!

Az egyetemi életem tovább sodródik a maga medrében. Egyelőre nem próbálok szemben úszni az árral, inkább sodródok és élvezem az egyetemi élet nyújtotta örömöket. Délelőttönként a jól megérdemelt alvás és pihenés, délutánonként és esténként pedig az egyetem tölti ki a mindennapjaimat. Hétvégén meg jöhetnek az éjszakába nyúló tanulások és sörözések. Mikor melyikre van idő. Á igen, már megint az idő.

Lassan véget ér az első hónap az egyetemből és kezd körvonalazódni bennem, hogy mit is vállaltam. Rájöttem már, hogy a kötelezően választandó tantárgyak nevében a választandó azt akarja sugallni, hogy választhatod, de úgyse jut időd azt is megtanulni. A simán kötelező tantárgyak előadásai élvezhetetlenek, mivel vagy dögunalmasak vagy érthetetlenek vagy az előző kettő együtt. Így látogatásuk szerény véleményem szerint jószerivel értelmetlen. No azért egyre-egyre be kell nézni. A gyakorlatok a maguk egyszerű csömör valójukban vágódnak az ember arcába. Először még örültem, hogy csupán heti néhányszor 45 percet emésztenek fel ezek az órák, de persze nem gondoltam, hogy 45 percbe belefér annyi ismeret-anyag, ami 4 óra alatt is felfoghatatlan lenne. Ettől eltekintve a gyakorlati órákat többnyire kedvelem. Nincs unatkozás, fölösleges szócséplés, csak az amiért betettem a lábam az egyetemre: OKTATÁS. Nah’ szóval le a kalappal a tanárok előtt, tényleg ügyesek. A miniZH-nak hívott röppentyűk hada persze kicsit frusztrál, mivel ezek 1-1 feladatból állnak és a megoldásukra kapott idő nekem kevés. Lassú és megfontolt vagyok dogaírás terén így ezt még szoknom kell, de ha jól sejtem menni fog ez nekem.

Kezdem megszokni, hogy újra tanulni kell… felidézi az általános iskolás éveket xD Eddig elvoltam a kis világomban, a megszokott emberekkel körülvéve, a rózsaszín felhőkön ücsörögve szemléltem a világot. Mégsem éreztem azt, hogy milyen jó nekem, hogy csak be kell járni a suliba, aztán úgyis elvégzem, van sok szabadidő, stb. Hát jelentem mostmár tudnám értékelni! Hagy menjek vissza!

Node már vissza nem lehet menni, ami volt elmúlt. Előre!!! Tibi az csak Tibi marad. Mosolyogva kezdek neki minden újabb napnak és reményekkel telve, kíváncsian várom a történéseket. Hiszem, hogy rövid úton ki fog derülni, hogy nekem való-e ez az egyetemesdi és ha nem hát ez van. Egyszer úgyis ki kell szállni az iskolapadból és be kell vetni magunkat az élet sodró folyójába… Persze, hogy ezt mikor teszem meg… lehet húzni-halasztani…

De másról akartam én írni, csak épp kaptam egy e-mailt, ami ezt kibuggyantotta belőlem. No de mi is volt az? Áh megvan! Az emberek! Jó ez most így durván hangzott, mindjárt letámadnak a pszicho-mókusok, hogy magamat az emberiségen kívülre helyezem. Nem, nem így van, csak nem tudom másképp éreztetni miről is szeretnék most írogatni. Fürkésztem egy kicsit az új arcokat körülöttem, csupa fura ember. Lehet hogy nem is ez a jó szó. Most itt a ‘fura’ szót nem feltétlenül rossz értelemben értem. Nah lényeg, hogy túl sok olyan emberrel találkoztam, akik valamilyen rejtélyes (nehéz szó xD) oknál fogva olyanok mintha nem akarnának élni. Nem azt mondom, hogy mindenkinek ugrálva-lihegve-örvendezve kéne szaladni, ha egy új ismeretlen ismerős sörözni-dumálgatni-ismerkedni hívja az izzasztóan sanyarú iskolai nap után. Node hogy mindenki ennyire magának való, visszahúzódó, közönyös, pesszimista legyen, mint akiket itt látok… Vagy csak én látom így? Lehet hogy mindenki csapatostul érkezik és nem akarnak újabb ismeretségre szert tenni? Miért van az, hogy ha a szemükbe nézek csak tompa ürességet, fásultságot látok? Vagy itt egyetem-cityben mindenki ennyire céltudatos, munka-orientált tanuló-robot, akiknek minden vágyuk, hogy elvégezzék az egyetemet, munkába álljanak és önnön jólétüket hipp-hopp megalapozzák senki másra ügyet se vetve? Miért nem néznek rá a csodás, zúgó, kínálkozó életre? Miért nem tárják ki a lelküket és élnek? Akárkivel elegyedek szóba, csak feszengést látok. Ha meginvitálom őket valahova, a válasz máris a ‘nem’ – és ennek formáció – lesz. Mintha mindenkinek minden egyes perce előre be lenne táblázva, kőbe vésetten, módosíthatatlanul, átformálhatatlanul. Mintha csak egy előre kijelölt ösvényen járnának a lehetőségek megfontolása nélkül… nem értem… lehet hogy bennem van a hiba… lehet hogy csak rossz felé ‘tapogatózom’, nem tudom, de egy biztos: túl sok, az életbe máris belefásult fiatalt látok. Hogy engem zavar-e? Igen! Mert nem értem miért.

Huh, látszik, hogy éjjel van. Megint rámjött a krónikus szófosás. Ilyenkor esténként mindig ilyen agymenéseim vannak. Kövezzetek meg légyszi, ha sok marhaságot hordtam össze, de most nincs kedvem visszaolvasni. Még annyit, hogy a fent leírtakat nem általánosságban akartam írni, hiszen sok jó, életre való, vidám, spontán emberrel is találkoztam. De nekem ez, hogy is mondjam majdhogynem természetes. Így inkább azon egyéneket akartam kiemelni, akiket nem értek… és mialatt leírtam és mialatt holnap újraolvasom, talán közelebb kerülök a megértésükhöz.

A kesze-kusza sorok, értelmetlen hülyeségek javítása a holnapi napon megtörténik. Addig a kövezést és a máglyán elégetést kéretik visszafogni.

pápá és jó éjszakát!

Első napi egyetemi dühöngés

Az első napom elég lighosnak ígérkezett, mivel csak 16:15-20:00ig volt órám. De a kalkulus máris felnyomta nálam a pumpát. A tanárral nincs semmi gond, teljesen korrekt, jó fej csávónak tűnik, de nem értem, hogy nekem miért kell ilyen szinten matekot tanulnom. Azért mentem voltna továbbtanulni, hogy fejlesszem a programozói tudásom, valamint hogy legyen arról a tudásról papírom amit eddig itthon megtanultam. Ezáltal pedig jobb munkára tegyek szert. De persze ahhoz hogy programozást tanulhassak, itt egy rakás, számomra tök érdektelen tantárgy, amit se nem értek, se nem szeretek és még azt sem érzem hogy szükségem lenne rá.

Mindegy nem adom fel, de emiatt valószínűleg ott fogom hagyni a melót a hó végén (addig majdcsak kibírom), mert ennyi anyagot nem lehet megtanulni néhány óra idő-ráfordítással. Újfent csalódtam a rendszerben, egyáltalán nem az egyént tartja szem előtt és nem is azt hogy mit kérnek a munkában, a VALÓ ÉLET-ben. Ez az egész nem több mint egy sebtiben összedobott, fejetlenséggel teli katyvasz. Az SZTE pedig egy kiváló suli, kiváló tanárokkal… el sem merem képzelni mi lehet egy ennél alacsonyabb színvonalú iskolában…

Nem szokásom szidni a rendszert, de kiborít az, hogy még egyetemen, ahol sokan fizetnek azért hogy tanulhassanak, olyan órákra kell járni aminek legtöbben nem látjuk értelmét és hasznát…

Megpróbálom, belevetem magam, aztán meglátjuk mi lesz…

Egyre kevésbé  érzem hogy élek és egyre kevésbé érzem azt hogy valaha is időm lesz élni…

Élj a mának! Carpe Diem! Szakajtsd le a rózsa bimbaját. Ragadd meg a napot! És miegymás… értem én… érzem én… de mikor???

Bocsi a bejegyzésért…

Pá

Suli, meló start!

Hosszú és gyötrelmes hetekkel a hátam mögött végre egy kis lélegzetvételhez jutottam, így írok egy kis bejegyzést, hogy lássátok élek még!

Az elmúlt hetekben az órafelvételek keserítették meg a napjaimat (kibaszott ETR!!!), de közben próbáltam keresni egy részmunkaidős állást, amit egyetem mellett is tudok végezni. Örülök, hisz találtam is ilyen állást, bár nem könnyű a helyzet. Hiszen egyszerre kell szembesülnöm az új munka kihívásaival és az egyetem nyújtotta “csodálatos” új életmóddal.

A mai naptól fogva aktív lett a státuszom az egyetemen, így mostmár teljes értékű SZTE TTIK PTI hallgató vagyok. Csakúgy mint rajtam kívül még 259-en. xD Ebből a számból máris érzem, hogy elég nagy lesz a szórás. Órarendem hétfőtől-csütörtökig fedi le a napjaimat, péntektől vasárnapig pedig meló. Egyelőre vannak még kétségeim, hogy ezt így bírni fogom-e, de hát az élet már csak ilyen, sodródok az árral és majd csak lesz valahogy. Érdekesség egyébként az egyetem kapcsán hogy a Műszaki Informatikusoknak, a Programtervező Informatikusoknak és a nem-tudom-kiknek egyszerre vannak az elméleti óráik. Ugyanott, ugyanakkor. A legnagyobb előadó 220 fős, szal’ elég érdekes lesz kb. 500 embernek benyomulni. Jó-jó, tudom, hogy arra számolnak, hogy az elméleti órákra szinte senki sem fog bemenni, node azért ez mégis durva.

Gondoltam én, hogy az egyetemen már olajozottan fognak menni az ügyintézések… Hát nem! Minden a lehető legjobban túl van bonyolítva, csakis azért hogy a hallgató szopjon az életre legyen nevelve. Technikusi végzettség beszámítása, diákigazolvány, hallgatói jogviszony igazolás, buszbérlet, szoctám… és a sornak még messze nincs vége. Mindent elektronikusan kell intézni, pontosabban azt is csak félig. Mert ugye igényelsz egy nyomtatványt, bemész érte a megfelelő helyre, kitöltöd, beadod, aztán elektronikusan megint megerősíted… vááá! KÁOSZ! Az órafelvétel az meg még ennél is szarabb. kb. 7000 vagy nem-tom’-hány diák be akar lépni egyszerre az ETR gyönyörű rendszerébe… de persze nem tud… mire meg belépsz, minden betelt. Hurrá! Létszámbővítés? Á nem úgy megy az!   E-mail, majd személyesen, aztán ha elfogadják akkor haza ETR, felmész, megint betelt. Hurrá!

Nah, jó kidühöngtem magam. Node álljunk meg egy ásónyomra! Van még egy halál idegesítő dolog. RÖVIDÍTÉSEK tárháza. Egyszerűen nem tudok kiigazodni. SZTE, TO, TIK, HSZI, TTK, TTIK, PTI, BTK, EHA, HOK….. váááá mire mindent kiderítesz, hát nem egyszerű. Pláne mikor mindezek egyetlen mondatban szerepelnek. Persze van akinek elsőre leesik, hogy mi mit jelent, nekem nem megy a dolog. Amiket felsoroltam, azok az egyszerűbbek, amikre már rájöttem, amikre meg nem jöttem rá, azoknak meg a rövidítésére sem emlékszem.

Na itt jön képbe a meló! Mit melózok? Műszaki eladó lettem a TESCO-ban a HPS cégen keresztül (nem tudom mit jelent a HPS xD). Első munkanap alkalmával itt is jöttek a rövidítések. Nem is kevés! a különböző titulusoknak, az egyes áruházi soroknak, sorvégeknek, kereszteződéseknek, pénztárgép gomboknak, utalványoknak, vonalkódnak, belső tesco-s kódnak, raktári számnak, stb. mind-mind külön rövidítése van. Hurrá! Amikor ezek a rövidítések összekeverednek a fejedben az egyetemi rövidítésekkel… nah ott van a probléma.

Egyébként a meló elég jónak mondható. Persze vannak kiborító, idegesítő, nevetséges vásárlók, akiket ugyanolyan bánásmód illet mint az összes többit. Ahhoz hogy eladj egy műszaki cikket, alapvetően ismerned kell a a különböző típusok közötti különbségeket, hiszen ettől tűnsz majd hitelesnek, hozzáértőnek. Nekem egy notebookot, PC-t, webkamot, billentyűzetet, egeret, fényképezőgépet, TV-t elég könnyű eladnom, feltéve hogy a vevő vásárlói szándékkal érkezik. Ha csak nézelődik, akkor ugye nehezebb. De egy hajszárító, mikrosütő, hűtő, orrszőrnyíró, epilátor, stb. elég távol áll tőlem. Ezeknél elég nehéz elhitetni, hogy “szakértő” eladó vagyok.

Huh, most beugrott az egyik vásárló. 90% vak, hatalmas dioptriás szemüveg, olyan szódásüveg feeling. Bejön, hogy neki egy rádiós ébresztő óra kell, mégpedig a legolcsóbb. Hát ugye itt sokat nem lehet vitázni, mert legolcsóbb ugye csak 1 van. Kolléga megmutatja neki a terméket, kipróbálják, erre a néni benyögi, hogy neki nem tetszik a formája. Hát ez LOL. Nem mintha sokat látna belőle (bocsi ezért a bunkó megjegyzésért), de ez van, drágább meg nem kell neki. Ez egyszerre volt vicces és idegesítő.

De persze akadnak igazán vicces vásárlók, mint például aki a műszaki osztályon kereste a lecsókolbászt. Mert, ahogy ő mondja “A kenyeret má’ megtalá’tam, de kéne’  még egy kis kóbász’ is.”

Persze megkaptuk az áldást a vezetőségtől, szombat, vasárnap úgyis kevesebb a vevő, nyugodtan szolgáljunk ki mindenkit, segítsünk, hisze egy csapat vagyunk. Ezzel nincs is semmi gond, rendben van a dolog. Csak ugye más osztályon hamarabb fut bele az ember olyan vásárlóba aki értetlen, kekeckedő, túlzottan érdeklődő. Adott a szituáció. A kedves vásárlónak 2 kilépő szőnyeg (értsd: lábtörlő) kell. De amit ő kinézett abból csak 1 van. De ő látja, hogy a tartalék készlet ott pihen a polc tetején, ezért aztán segítséget kér. A kolléga elmondja neki, hogy abban nem az a típusú szőnyeg van, mert ugye a kódszáma nem egyezik. Ekkor a néni feldühödve követel egy létrát, mert hogy ő csak a saját szemének hisz. Nekünk ugye nemigazán akad ilyen létránk, pontosabban nem érünk rá ezzel hosszabb időt feleslegesen eltölteni. Így aztán rám hárult a feladat, hogy a nénit jobb belátásra térítsem. Nos amint megláttam az aranyos arckifejezését azonnal megtörtem, így egy marék szőnyegre állva leszedtem a teljes árukészletet. A néni felbontotta mindet, majd elégedett sóhaj kíséretében megköszönte a segítséget és tudomásul vette, hogy egyik sem az. Én meg pakolhattam vissza mindent a helyére. Távozáskor még egy mondattal megdobott, miszerint majd beírja a panaszkönyvbe hogy a hosszú hajú eladó bunkó volt vele. Itt jegyezném meg, hogy mindnyájunknak hosszú haja van,mármint nekünk műszakisoknak. :D:D

Most így több nem jut eszembe, de ebből látszik, hogy nem unatkozik az ember. Azért olyankor örülök, mikor bejön a vásárló egy kenyérpirítóért és meg tudom győzni, hogy a konyhába azért más is kell, így felvásárolja a fél boltot.

Anime és film nézésre a fenti teendők miatt nem jut időm, pontosabban sem sok időm jut. Szal’ értékelést áradozást ne nagyon várjatok animék kapcsán. Pedig a Nanáról jó lenne írni egy frankó kis bejegyzést. Brü-hü-hü vége lett! No megyek is, van még 1 órám busz-indulásig. Asszem’ az első egyetemi óra előtt jól fog esni egy kis FMA és egy jó ebéd.

Na pápá!

http://www.szunari.hu

Haveromék beindították fantasztikus videó-tutoriál oldalukat! Nézzetek be ti is és tanuljátok meg hogy lehet ilyeneket csinálni :