Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Éjszakai bejegyzés

Jó ideje nem írtam már ide. Ennem több oka is van, legfőképp az, hogy nincs időm. Tudom-tudom, olyan nincs, hogy az embernek nincs ideje valamire, maximum nem szakít időt valamire. DE… Nincs De!

Az egyetemi életem tovább sodródik a maga medrében. Egyelőre nem próbálok szemben úszni az árral, inkább sodródok és élvezem az egyetemi élet nyújtotta örömöket. :) Délelőttönként a jól megérdemelt alvás és pihenés, délutánonként és esténként pedig az egyetem tölti ki a mindennapjaimat. Hétvégén meg jöhetnek az éjszakába nyúló tanulások és sörözések. Mikor melyikre van idő. Á igen, már megint az idő. :)

Lassan véget ér az első hónap az egyetemből és kezd körvonalazódni bennem, hogy mit is vállaltam. Rájöttem már, hogy a kötelezően választandó tantárgyak nevében a választandó azt akarja sugallni, hogy választhatod, de úgyse jut időd azt is megtanulni. :D A simán kötelező tantárgyak előadásai élvezhetetlenek, mivel vagy dögunalmasak vagy érthetetlenek vagy az előző kettő együtt. Így látogatásuk szerény véleményem szerint jószerivel értelmetlen. No azért egyre-egyre be kell nézni. A gyakorlatok a maguk egyszerű csömör valójukban vágódnak az ember arcába. Először még örültem, hogy csupán heti néhányszor 45 percet emésztenek fel ezek az órák, de persze nem gondoltam, hogy 45 percbe belefér annyi ismeret-anyag, ami 4 óra alatt is felfoghatatlan lenne. Ettől eltekintve a gyakorlati órákat többnyire kedvelem. Nincs unatkozás, fölösleges szócséplés, csak az amiért betettem a lábam az egyetemre: OKTATÁS. Nah’ szóval le a kalappal a tanárok előtt, tényleg ügyesek. A miniZH-nak hívott röppentyűk hada persze kicsit frusztrál, mivel ezek 1-1 feladatból állnak és a megoldásukra kapott idő nekem kevés. Lassú és megfontolt vagyok dogaírás terén így ezt még szoknom kell, de ha jól sejtem menni fog ez nekem. :)

Kezdem megszokni, hogy újra tanulni kell… felidézi az általános iskolás éveket xD Eddig elvoltam a kis világomban, a megszokott emberekkel körülvéve, a rózsaszín felhőkön ücsörögve szemléltem a világot. Mégsem éreztem azt, hogy milyen jó nekem, hogy csak be kell járni a suliba, aztán úgyis elvégzem, van sok szabadidő, stb. Hát jelentem mostmár tudnám értékelni! Hagy menjek vissza! :D

Node már vissza nem lehet menni, ami volt elmúlt. Előre!!! :) Tibi az csak Tibi marad. Mosolyogva kezdek neki minden újabb napnak és reményekkel telve, kíváncsian várom a történéseket. Hiszem, hogy rövid úton ki fog derülni, hogy nekem való-e ez az egyetemesdi és ha nem hát ez van. :) Egyszer úgyis ki kell szállni az iskolapadból és be kell vetni magunkat az élet sodró folyójába… Persze, hogy ezt mikor teszem meg… lehet húzni-halasztani… :D

De másról akartam én írni, csak épp kaptam egy e-mailt, ami ezt kibuggyantotta belőlem. No de mi is volt az? Áh megvan! Az emberek! Jó ez most így durván hangzott, mindjárt letámadnak a pszicho-mókusok, hogy magamat az emberiségen kívülre helyezem. :) Nem, nem így van, csak nem tudom másképp éreztetni miről is szeretnék most írogatni. Fürkésztem egy kicsit az új arcokat körülöttem, csupa fura ember. Lehet hogy nem is ez a jó szó. Most itt a ‘fura’ szót nem feltétlenül rossz értelemben értem. :D Nah lényeg, hogy túl sok olyan emberrel találkoztam, akik valamilyen rejtélyes (nehéz szó xD) oknál fogva olyanok mintha nem akarnának élni. Nem azt mondom, hogy mindenkinek ugrálva-lihegve-örvendezve kéne szaladni, ha egy új ismeretlen ismerős sörözni-dumálgatni-ismerkedni hívja az izzasztóan sanyarú iskolai nap után. Node hogy mindenki ennyire magának való, visszahúzódó, közönyös, pesszimista legyen, mint akiket itt látok… Vagy csak én látom így? Lehet hogy mindenki csapatostul érkezik és nem akarnak újabb ismeretségre szert tenni? Miért van az, hogy ha a szemükbe nézek csak tompa ürességet, fásultságot látok? Vagy itt egyetem-cityben mindenki ennyire céltudatos, munka-orientált tanuló-robot, akiknek minden vágyuk, hogy elvégezzék az egyetemet, munkába álljanak és önnön jólétüket hipp-hopp megalapozzák senki másra ügyet se vetve? Miért nem néznek rá a csodás, zúgó, kínálkozó életre? Miért nem tárják ki a lelküket és élnek? Akárkivel elegyedek szóba, csak feszengést látok. Ha meginvitálom őket valahova, a válasz máris a ‘nem’ – és ennek formáció – lesz. Mintha mindenkinek minden egyes perce előre be lenne táblázva, kőbe vésetten, módosíthatatlanul, átformálhatatlanul. Mintha csak egy előre kijelölt ösvényen járnának a lehetőségek megfontolása nélkül… nem értem… lehet hogy bennem van a hiba… lehet hogy csak rossz felé ‘tapogatózom’, nem tudom, de egy biztos: túl sok, az életbe máris belefásult fiatalt látok. Hogy engem zavar-e? Igen! Mert nem értem miért.

Huh, látszik, hogy éjjel van. Megint rámjött a krónikus szófosás. Ilyenkor esténként mindig ilyen agymenéseim vannak. Kövezzetek meg légyszi, ha sok marhaságot hordtam össze, de most nincs kedvem visszaolvasni. :D Még annyit, hogy a fent leírtakat nem általánosságban akartam írni, hiszen sok jó, életre való, vidám, spontán emberrel is találkoztam. De nekem ez, hogy is mondjam majdhogynem természetes. Így inkább azon egyéneket akartam kiemelni, akiket nem értek… és mialatt leírtam és mialatt holnap újraolvasom, talán közelebb kerülök a megértésükhöz.

A kesze-kusza sorok, értelmetlen hülyeségek javítása a holnapi napon megtörténik. Addig a kövezést és a máglyán elégetést kéretik visszafogni. :)

pápá és jó éjszakát!

Első napi egyetemi dühöngés

Az első napom elég lighosnak ígérkezett, mivel csak 16:15-20:00ig volt órám. De a kalkulus máris felnyomta nálam a pumpát. A tanárral nincs semmi gond, teljesen korrekt, jó fej csávónak tűnik, de nem értem, hogy nekem miért kell ilyen szinten matekot tanulnom. Azért mentem voltna továbbtanulni, hogy fejlesszem a programozói tudásom, valamint hogy legyen arról a tudásról papírom amit eddig itthon megtanultam. Ezáltal pedig jobb munkára tegyek szert. De persze ahhoz hogy programozást tanulhassak, itt egy rakás, számomra tök érdektelen tantárgy, amit se nem értek, se nem szeretek és még azt sem érzem hogy szükségem lenne rá.

Mindegy nem adom fel, de emiatt valószínűleg ott fogom hagyni a melót a hó végén (addig majdcsak kibírom), mert ennyi anyagot nem lehet megtanulni néhány óra idő-ráfordítással. Újfent csalódtam a rendszerben, egyáltalán nem az egyént tartja szem előtt és nem is azt hogy mit kérnek a munkában, a VALÓ ÉLET-ben. Ez az egész nem több mint egy sebtiben összedobott, fejetlenséggel teli katyvasz. Az SZTE pedig egy kiváló suli, kiváló tanárokkal… el sem merem képzelni mi lehet egy ennél alacsonyabb színvonalú iskolában…

Nem szokásom szidni a rendszert, de kiborít az, hogy még egyetemen, ahol sokan fizetnek azért hogy tanulhassanak, olyan órákra kell járni aminek legtöbben nem látjuk értelmét és hasznát…

Megpróbálom, belevetem magam, aztán meglátjuk mi lesz…

Egyre kevésbé  érzem hogy élek és egyre kevésbé érzem azt hogy valaha is időm lesz élni…

Élj a mának! Carpe Diem! Szakajtsd le a rózsa bimbaját. Ragadd meg a napot! És miegymás… értem én… érzem én… de mikor???

Bocsi a bejegyzésért…

Suli, meló start!

Hosszú és gyötrelmes hetekkel a hátam mögött végre egy kis lélegzetvételhez jutottam, így írok egy kis bejegyzést, hogy lássátok élek még! :)

Az elmúlt hetekben az órafelvételek keserítették meg a napjaimat (kibaszott ETR!!!), de közben próbáltam keresni egy részmunkaidős állást, amit egyetem mellett is tudok végezni. Örülök, hisz találtam is ilyen állást, bár nem könnyű a helyzet. Hiszen egyszerre kell szembesülnöm az új munka kihívásaival és az egyetem nyújtotta “csodálatos” új életmóddal.

A mai naptól fogva aktív lett a státuszom az egyetemen, így mostmár teljes értékű SZTE TTIK PTI hallgató vagyok. Csakúgy mint rajtam kívül még 259-en. xD Ebből a számból máris érzem, hogy elég nagy lesz a szórás. Órarendem hétfőtől-csütörtökig fedi le a napjaimat, péntektől vasárnapig pedig meló. Egyelőre vannak még kétségeim, hogy ezt így bírni fogom-e, de hát az élet már csak ilyen, sodródok az árral és majd csak lesz valahogy. :) Érdekesség egyébként az egyetem kapcsán hogy a Műszaki Informatikusoknak, a Programtervező Informatikusoknak és a nem-tudom-kiknek egyszerre vannak az elméleti óráik. Ugyanott, ugyanakkor. A legnagyobb előadó 220 fős, szal’ elég érdekes lesz kb. 500 embernek benyomulni. :) Jó-jó, tudom, hogy arra számolnak, hogy az elméleti órákra szinte senki sem fog bemenni, node azért ez mégis durva.

Gondoltam én, hogy az egyetemen már olajozottan fognak menni az ügyintézések… Hát nem! Minden a lehető legjobban túl van bonyolítva, csakis azért hogy a hallgató szopjon az életre legyen nevelve. Technikusi végzettség beszámítása, diákigazolvány, hallgatói jogviszony igazolás, buszbérlet, szoctám… és a sornak még messze nincs vége. Mindent elektronikusan kell intézni, pontosabban azt is csak félig. Mert ugye igényelsz egy nyomtatványt, bemész érte a megfelelő helyre, kitöltöd, beadod, aztán elektronikusan megint megerősíted… vááá! KÁOSZ! Az órafelvétel az meg még ennél is szarabb. kb. 7000 vagy nem-tom’-hány diák be akar lépni egyszerre az ETR gyönyörű rendszerébe… de persze nem tud… mire meg belépsz, minden betelt. Hurrá! Létszámbővítés? Á nem úgy megy az!   E-mail, majd személyesen, aztán ha elfogadják akkor haza ETR, felmész, megint betelt. Hurrá!

Nah, jó kidühöngtem magam. Node álljunk meg egy ásónyomra! Van még egy halál idegesítő dolog. RÖVIDÍTÉSEK tárháza. Egyszerűen nem tudok kiigazodni. SZTE, TO, TIK, HSZI, TTK, TTIK, PTI, BTK, EHA, HOK….. váááá mire mindent kiderítesz, hát nem egyszerű. Pláne mikor mindezek egyetlen mondatban szerepelnek. Persze van akinek elsőre leesik, hogy mi mit jelent, nekem nem megy a dolog. Amiket felsoroltam, azok az egyszerűbbek, amikre már rájöttem, amikre meg nem jöttem rá, azoknak meg a rövidítésére sem emlékszem.

Na itt jön képbe a meló! Mit melózok? Műszaki eladó lettem a TESCO-ban a HPS cégen keresztül (nem tudom mit jelent a HPS xD). Első munkanap alkalmával itt is jöttek a rövidítések. Nem is kevés! a különböző titulusoknak, az egyes áruházi soroknak, sorvégeknek, kereszteződéseknek, pénztárgép gomboknak, utalványoknak, vonalkódnak, belső tesco-s kódnak, raktári számnak, stb. mind-mind külön rövidítése van. Hurrá! Amikor ezek a rövidítések összekeverednek a fejedben az egyetemi rövidítésekkel… nah ott van a probléma. :)

Egyébként a meló elég jónak mondható. Persze vannak kiborító, idegesítő, nevetséges vásárlók, akiket ugyanolyan bánásmód illet mint az összes többit. Ahhoz hogy eladj egy műszaki cikket, alapvetően ismerned kell a a különböző típusok közötti különbségeket, hiszen ettől tűnsz majd hitelesnek, hozzáértőnek. Nekem egy notebookot, PC-t, webkamot, billentyűzetet, egeret, fényképezőgépet, TV-t elég könnyű eladnom, feltéve hogy a vevő vásárlói szándékkal érkezik. Ha csak nézelődik, akkor ugye nehezebb. De egy hajszárító, mikrosütő, hűtő, orrszőrnyíró, epilátor, stb. elég távol áll tőlem. :) Ezeknél elég nehéz elhitetni, hogy “szakértő” eladó vagyok. :D

Huh, most beugrott az egyik vásárló. 90% vak, hatalmas dioptriás szemüveg, olyan szódásüveg feeling. Bejön, hogy neki egy rádiós ébresztő óra kell, mégpedig a legolcsóbb. Hát ugye itt sokat nem lehet vitázni, mert legolcsóbb ugye csak 1 van. Kolléga megmutatja neki a terméket, kipróbálják, erre a néni benyögi, hogy neki nem tetszik a formája. Hát ez LOL. Nem mintha sokat látna belőle (bocsi ezért a bunkó megjegyzésért), de ez van, drágább meg nem kell neki. Ez egyszerre volt vicces és idegesítő.

De persze akadnak igazán vicces vásárlók, mint például aki a műszaki osztályon kereste a lecsókolbászt. :) Mert, ahogy ő mondja “A kenyeret má’ megtalá’tam, de kéne’  még egy kis kóbász’ is.”

Persze megkaptuk az áldást a vezetőségtől, szombat, vasárnap úgyis kevesebb a vevő, nyugodtan szolgáljunk ki mindenkit, segítsünk, hisze egy csapat vagyunk. Ezzel nincs is semmi gond, rendben van a dolog. Csak ugye más osztályon hamarabb fut bele az ember olyan vásárlóba aki értetlen, kekeckedő, túlzottan érdeklődő. Adott a szituáció. A kedves vásárlónak 2 kilépő szőnyeg (értsd: lábtörlő) kell. De amit ő kinézett abból csak 1 van. De ő látja, hogy a tartalék készlet ott pihen a polc tetején, ezért aztán segítséget kér. A kolléga elmondja neki, hogy abban nem az a típusú szőnyeg van, mert ugye a kódszáma nem egyezik. Ekkor a néni feldühödve követel egy létrát, mert hogy ő csak a saját szemének hisz. Nekünk ugye nemigazán akad ilyen létránk, pontosabban nem érünk rá ezzel hosszabb időt feleslegesen eltölteni. Így aztán rám hárult a feladat, hogy a nénit jobb belátásra térítsem. Nos amint megláttam az aranyos arckifejezését azonnal megtörtem, így egy marék szőnyegre állva leszedtem a teljes árukészletet. A néni felbontotta mindet, majd elégedett sóhaj kíséretében megköszönte a segítséget és tudomásul vette, hogy egyik sem az. Én meg pakolhattam vissza mindent a helyére. Távozáskor még egy mondattal megdobott, miszerint majd beírja a panaszkönyvbe hogy a hosszú hajú eladó bunkó volt vele. Itt jegyezném meg, hogy mindnyájunknak hosszú haja van,mármint nekünk műszakisoknak. :D :D:D

Most így több nem jut eszembe, de ebből látszik, hogy nem unatkozik az ember. Azért olyankor örülök, mikor bejön a vásárló egy kenyérpirítóért és meg tudom győzni, hogy a konyhába azért más is kell, így felvásárolja a fél boltot. :)

Anime és film nézésre a fenti teendők miatt nem jut időm, pontosabban sem sok időm jut. Szal’ értékelést áradozást ne nagyon várjatok animék kapcsán. Pedig a Nanáról jó lenne írni egy frankó kis bejegyzést. Brü-hü-hü vége lett! No megyek is, van még 1 órám busz-indulásig. Asszem’ az első egyetemi óra előtt jól fog esni egy kis FMA és egy jó ebéd. :)

Na pápá!

http://www.szunari.hu

Haveromék beindították fantasztikus videó-tutoriál oldalukat! Nézzetek be ti is és tanuljátok meg hogy lehet ilyeneket csinálni :) :

Jehej! www.madmonday.info

Megérte a sok fáradozást, már majdnem teljesen elkészült! Jah hogy mi? A MadMonday zenekar hivatalos holnapja, melyet mostmár a www.madmonday.info címen el is lehet érni. :)

A ChatBox és a Fórum még nem készült el, így azok helyett egyelőre még szükségmegoldások vannak, de minden más megy mint a szél. :)

Nos, lássunk egy kis felsorolást arról, hogy mit is a nyújt megújult weblap:

Amit ti is láttok:

  • Regisztráció
  • Kommentezési lehetőség (regisztráltaknak és vendégeknek egyaránt)
  • Saját avatár
  • Vendégkönyv
  • Adatlap szerkesztés
  • Chat (hamarosan normális)
  • Fórum (hamarosan normális)

Amit csak az adminok látnak:

  • Átlátható admin-menü
  • Hírek felvitele online
  • Hírek módosítása/törlése online
  • Aloldalak szerkesztése online
  • Kommentek módosítása/törlése online
  • Vendégkönyv bejegyzések módosítása/törlése
  • Képgalériák létrehozása online
  • Képek feltöltése online – A képekből autómatikusan generálódnak az indexképek
  • Képek feltöltése a hírekhez a hírhozzáadó részlegből online
  • Képek átnevezése online
  • Felhasználói jogok kiosztása online
  • Felhasználók törlése online

Volt vele munkám bőven és még lesz is. Hiszen a fórum és a chat elkészítése sem lesz piskóta. De azokkal hál’ Istennek nem kell sietni, hisz van helyettük pót-megoldás…

Megyek Bleach-et nézni, kicsit lazulok… holnap 20.-ai kerti-party… végülis nem lehet állandóan melózni… kell egy kis kikapcsolódás is, ha már úgyis mindjárt vége a nyárnak és jönnek a szürke hétköznapok…

Nah pá mindenki!

Palacsinta+Bleach!!!! JEHEJ! xD

Élek még… :)

Lassan véget ér a nyár… :( Pedig tök’ jó, hogy nyár van, mindig van mit csinálni és még a suliban sem kell rohadni.  Vááá 3 hét és Egyetem… Mi lesz ott velem???

*nagylevegő*

Ahogy a nyár múlik úgy haladok a weblap-progjektemmel, ami hamarosan napvilágot fog látni. Már “csak” 1-2 hétnyi “utolsó simítás” van hátra, aztán mehet élesbe. Jelenleg ITT meg lehet nézni, épp tesztelés alatt áll a komment, hír és képfeltöltő rendszer.

Anime! Oh igen! Érzem, hogy nem lesz jó vége annak, hogy egy ideje hagyom halmozódni a megnézetlen részeket, de legalább lesz mit nézni, ha majd unatkozok a suliban. :) No azért valamit mégis csak megnéztem. Mégpedig a Busou Renkin sorozat utolsó részeit. Sajnos vége lett és sajnos a vége kicsit összecsapott, romantikusan csöpögős lett. De ettől még a kedvenc animéim közé emelkedett ez a remekmű! Köszönöm NKWT hogy lefordítottad nekem! Fantasztikus jó volt. Aki még nem látta mindenképpen nézze meg!

NKWT-től mostmár csak a NANA folytatását várom, az utolsó néhány rész feliratának kiadását már jóideje húzzák-halasztják…

Most látom, hogy van már Shagri-la is 2 újabb epizóddal (16-17). Félve de asszem’ nekiállok megnézni, még belefér a napba.  Jujj tényleg! FMA-t nézitek? Nagyon tetszik az “új story”, először kicsit viszolyogtam ugyan, de mostmár imádom ezt a manga szerinti történetvezetést… kezd egészen izgalmas lenni! :)

*és kifúj*

Nah jó! Életjel-adás megvolt… lépek is! :) Pápá!

Visszaszámlálás indul! SZIN 15 nap múlva! :)

H2O ~Footprints in the Sand~

H2O_01

Újabb animének értem a végére, mégpedig a H2O ~Footprints in the Sand~-nek. Egyszerűen mondva csodás történet. A maga 12 részével képes az ember szívéig hatolni. Bevallom, hogy mindeddig azért nem néztem meg, mert a címe eléggé hogyis mondjam… lényeg hogy a címéből nem következtettem arra, hogy egy ilyen jó valamit fogok látni.

H2O_00

H2O_12

Az első részben megjelenő vak fiúcska Hirose Takuma a maga esetlenségével még nem ígért jó storyt, de miután megérkezett sorban a többi szereplő Hayami Kohinata, Hinata Kagura, Tabata Yui, Otoha-chan – az idő hangjainak szelleme  – és persze még sokan mások, hát igen… ez már mindent megváltoztatott.

H2O_02

A történet alap (depis) hangulatát egyrészt a faluba újonnan érkező, gyógyulni vágyó Takuma vaksága adja. Akinek édesanyja meghalt és valószínűleg emiatt a trauma miatt nem lát. Másrészt pedig a Kohinata család szörnyű múltbéli tettei. Mint kiderül évekkel ezelőtt a Kohinaták kihasználták vezetői hatalmukat és ellehetetlenítették a falubeliek életét. Tabata Yui miattuk veszette el egyik szerettét és mint utóbb kiderül közvetetten Takuma édesanyjának halála is az ő lelkükön szárad. Mire Takuma a faluba kerül már csak Hayami Kohinata él a faluban a Kohinaták közül, akit családjának tettei miatt kiközösítenek, megaláznak, stb (legfőképpen Yui).

H2O_03

Az első részben feltűnik Otoha-chan – az idő hangjainak szelleme, aki az egyik legmeghatározóbb szereplő. Visszaadja Takuma látását. – Bár ez a “visszaadja’ dolog a történet végére kicsit zavaros lesz – És rábízza, hogy rakja helyre a falut. :) Innentől kezdve Takuma megpróbálja felfedni a falu titkait. Legfőképpen, hogy Kohinata miért van kiközösítve.

H2O_10

H2O_15

H2O_24

Ezután letehetetlenné válik az anime. Pörögnek az események. Hála Takuma közbenjárásának Kohinatát mindenki megkedveli, elfogadja. Hinata kibékül vele és legjobb barátnők lesznek. Yui-sama sem gyötri már többé és természetesen főhősünk Takuma is közelebbi kapcsolatba kerül vele. :) Hayami Kohinata és Hirose Takuma egymásba szeretnek! :D

H2O_16

Sőt kiderül, hogy Hinata valójában nem is Hinata, hanem Hotaru, ugyanis a nővérét hívták Hinatának aki meghalt már. Csupán a nagyapja kérésére játszotta azt, hogy ő Hinata. Ebből kiderül az is, hogy a szellem, aki “visszaadta” Takuma látását nem más, mint Hinata. Eszméletlenül szép történet… Már-már azt hihetnénk hogy vége a storynak, de nem. :)

H2O_30

A falu vezetőjének (Hinata nagyapja) nem tetszik ez az egész, hiszen ő Hinatát szánta Takumához. Éppen ezért Takumának elmonja, hogy tulajdonképpen édesanyjának halálát a Kohinaták okozták. Ezek után Takuma megbuggyan, valamiképpen az elméjében elzárja az anya halála utáni eseményeket. Hayamit hiszi édesanyjának… én meg itt kezdtem szomorú lenni, hogy mi lesz a szép történetből…

H2O_28

Ezután Hayami és Takuma Tokióba költöznek. Ahol egyik nap Hayami közli Takumával, hogy ő nem az anyja… majd jön egy látomásszerű jelenet, amiben Hayami megpróbál megmenteni egy gyereket a vonat-elől, a sínekre fut és meghal… pont úgy mint anno Takuma anyja. Ekkor Takuma újra feleszmél és visszatér régi önmagához… Itt nekem sokminden zavaros volt, bár lehet hogy csak azért mert késő este néztem és túl sok részt egymás után. :)

H2O_33

H2O_35

Az utolsó részben Takuma épp egy hatalmas szélmalmot épít, közben arra gondol, hogy Hayaminak – aki szerette a szélforgókat – mennyire tetszene. Ekkor szinte teljesen ugyanúgy mint az első részben hirtelen feltűnik Otoha-chan, akit megint egy vaddisznó kerget és megint ledönti lábról a már felnőtté cseperedett Takumát. Majd nem is tököl sokáig és átadja ajándékát: “Ezúttal rendesen vigyázz rá!”  Igen! Igen! Hayami Kohinata az. Visszatért a halálból, hogy együtt lehessen Hirose Takumával örökkön, szűnni nem akaró szerelemben…

H2O_36

Ha valamit rosszul írtam/értettem, majd kijavítotok! ;-)

Jöjjenek a képek:

OP:

ED:

Felvettek levél – GT vs SZIN

Nos, megkaptam a hivatalos “felvettek” levelet az egyetemtől. Persze ezzel együtt megjött a GólyaTábor meghívója is. Ahogy az lenni szokott programütközés végett hezitálásba kezdtem. Itt pihen a fiókomban az egész hétre szóló SZIN jegy, de a Gólyatáborba sem lenne rossz elmenni. Váááá! Melyik legyen? Szegedi Ifjusági Napok vagy GólyaTábor? Váááá!

Mivel a SZIN jegyet már megvettem, valszeg’ eldöntetett a dilemma… De mégis… miért kell egyszerre lenni a kettőnek? A gólyatábor 28.-tól 31.-ig tart, a SZIN meg 25-29ig. Jó lenne pár nap SZIN utána gólyatábor, de az meg anyagilag lenne csőd. Vááááá! No mind1! Navajgás OFF.

FELVETTEK!!! :)

Visszatérő álom

Napok óta van egy visszatérő álmom, amiben egy parkban ülök. Egyszer csak odajön egy ember, de az arcát nem látom. Azt mondja nekem, hogy meg szeretne ajándékozni egy lehetőséggel, miszerint újrakezdhetem az életemet. Teljesen előről, úgy hogy vihetem magammal jelenlegi tudásomat is. Majd azzal folytatja, hogy ehhez válaszolnom kell egy egyszerű kérdésre: “Milyen nemű szeretnék lenni mikor megfoganok?” – Mert hogy ő a fogantatásom pillanatáig forgatja vissza az időt.

No mondanom se kell, itt mindig felébredek. :) De akkor is érdekes, egész nap az motoszkál a fejemben, hogy erre elméletileg alapból rá kéne tudnom vágni a választ, mégsem teszem meg. Hmmm

Kérdésem felétek, kik eme bejegyzést olvassátok, hogy ti mit válaszolnátok a fent említett kérdésre? Tehát ha újászülethetnétek váltanátok-e nemet vagy nem? Esetleg egy kis indoklást is várnék… :D

Tudom, tudom! Elmebeteg post! xD De azért várom a kommenteket.

Megjegyzés: Ne tessék az átoperáltatásra gondolni, mert ez egészen más… :)

Tegnap este avagy hol vagyok?

A tegnap esti whisky-kólás estém kudarcba fulladt, mikor Tamás-barátom rámtelefonált, hogy húzzunk le a strandra ilyen éjszakai fürdőzésre. Lévén Vásárhelyről van szó, sok jóra nem számítottam. Hohoho! De mekkorát tévedtem! Kiderült, hogy mivel mindenki szenved a melegtől, továbbá úgysincs semmi szórakozási lehetőség ebben a nyűves városban, így a fél város lejön éjszakai fürdőzni. :)

Eszelősen jó volt. Sok ember, hűsítő víz, hideg sör, cigaretta és jó nők :D Kell ennél több? Nekem nem az biztos! Egész jó volt, végre le tudtam hülni és végre végre végre egy kis időre pihenhetett a kicsiny fáradt elmécském is. :D Nem kellett túlzottan nagy agymunka a fejből-kibámuláshoz és a nyálcsorgatáshoz :D

Azt este végét a szokásos rituális TESCOzás koronázta meg. :) Jó kis este volt. Asszem’ megismétlem még a közeljövőben. :D

Older Posts »